85. nap: Emlékezzünk!

Ferenc pápa Úrnapján elhangzott beszédét adjuk közzé. Biblikus, mély, nagyon emberi, felemeli a lelket. Hallgassunk rá, emlékezzünk vele! 

"Emlékezz az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában" (MTörv 8,2). Emlékezz: Mózesnek ezzel a felhívásával nyílik ki ma előttünk Isten igéje. Röviddel ezután Mózes újra hangsúlyozza: "Ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet" (vö. MTörv 8,14). Az Írást az Istenről való megfeledkezés legyőzésére kaptuk. Mennyire fontos emlékeznünk rá, amikor imádkozunk! Ahogy a zsoltár tanítja, mely azt mondja: "Emlékezem az Úr csodáira, igen, emlékezem csodatetteire" (Zsolt 77,12). Azokra a csodákra és csodatettekre is, amelyeket az Úr a saját életünkben végbevitt!

Lényegi fontosságú, hogy a kapott jóra emlékezzünk: emlékezés nélkül elidegenedünk önmagunktól, elhibázzuk a voltaképpeni létezést; emlékezés nélkül kitépjük gyökereinket a tápláló termőföldből, és hagyjuk, hogy szélfútta levelekként sodródjunk. Ezzel szemben az emlékezés visszakapcsol bennünket a legerősebb kötelékekbe, általa egy történet részének érezzük magunkat, együtt lélegzünk egy néppel. Az emlékezés nem magándolog, hanem az az út, amely összekapcsol bennünket Istennel és a többi emberrel. Ez az oka annak, hogy a Bibliában az Úrra való emlékezést át kell adni nemzedékről nemzedékre, el kell azt mondani apáról fiúra, ahogy egy gyönyörű szakasz mondja: "Ha majd megkérdezi a fiad: »Mit jelentenek ezek a parancsok [...], amelyeket az Úr, a mi Istenünk adott nektek«, akkor így válaszolj fiadnak: "Rabszolgák voltunk [...] - itt a rabszolgaság egész történetéről van szó -, de az Úr [...] a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe" (MTörv 6,20-22). Tehát add át a megemlékezést a fiadnak!

De van egy probléma: mi történik, ha megszakad az emlékek továbbadásának láncolata? Aztán az is nehézség: hogyan tudunk emlékezni arra, amit csak hallottunk, anélkül, hogy saját tapasztalatunk lenne róla? Isten tudja, milyen nehéz ez, tudja, milyen feledékenyek vagyunk, s ezért egy hallatlan dolgot tett értünk: emlékeztetőt hagyott ránk. Nem csak szavakat hagyott ránk, mert könnyű elfelejteni, amit hallottunk. Nem csak az Írást hagyta ránk, mert könnyű elfelejteni, amit olvasunk. Nem csak jeleket hagyott ránk, mert azt is könnyen elfelejthetjük, amit látunk. Ételt adott nekünk, egy ízt pedig nehéz elfelejteni.

Kenyeret hagyott ránk, amelyben ő van, elevenen és igazán, szeretetének egész ízével.

Amikor megkapjuk, mondhatjuk: "Az Úr az, megemlékezik rólam!" Jézus ezért kérte tőlünk: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (1Kor 11,24). Cselekedjétek: az eucharisztia nem egyszerűen emlékezés, hanem cselekvés: az értünk újra élő Úr húsvétja. A misében ott van előttünk Jézus halála és feltámadása. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre: gyűljetek össze közösségként, népként, családként, ünnepeljétek meg az eucharisztiát, hogy emlékezzetek rám! Nem mondhatunk le erről, ez Isten emlékeztetője. Gyógyítja sebzett emlékezetünket."

Forrás: Magyar Kurír