Simon László

Hiszed

Az anyag rabláncán feszülve,
hiszed, hogy egyszer majd szabadulsz,
s lelked béklyóit levetve,
egy utolsót még jajdulsz,
de aztán szabad leszel végre,
s könnyedén röppent fel az égbe,
hited.

Fel, fel a magasba,
hol többé nem kínoz enyészet,
hol nem ragad rád föld sara,
s magad mögött hagyva az egészet,
betölti lényed a tisztaság,
és beteljesül végre az igazság.
Hiszed.


Újra tiszta

De jó lenne a bocsánat tavában megfürödni,
hogy újra szabad legyen az ember, és újra tiszta,
és ne lehessen hatalom felette a bűnmocsár,
mely oly nagy élvezettel csak húzza, húzza vissza!

De jó lenne a bocsánat tavában megfürödni,
majd felemelkedni méltósággal, tündökölve,
hogy amikor az Isten felhőablakán kitekint,
rámosolyogjon művére, és legyen reá büszke!


Szeressen valaki

Gyűrött párnádon
zokogó gyötrelem
kínozza lelkedet.
Örökös félelem.
Ölni tudnál érte,
vagy könyörögve-kérve
üvöltöd az égre,
hogy szeressen már valaki!
Szeressen már végre!