375. nap: Számodra Jézus személy vagy csak személyiség?
Cantalamessa bíboros atya tartott tridumot Ferenc pápának és a vatikáni klerikusoknak. Jézust, mint személyt szerette volna közelebb hozni az atyáknak és a püspököknek. A gondolatainak egy rövid összegzése található alább. Alkalmazzuk magunkra, legyen ez a nagycsütörtöki vezérfonalunk!
"Raniera Cantalamessa személyes tapasztalatáról szólva így fogalmazott: "Ismertem annyi mindent Jézus személyéről, de őt nem ismertem személyesen. Személytelen ismeretet szereztem Jézus személyéről."
Szent Ágoston és a nyomában Aquinói Szent Tamás öröksége, hogy a személy kapcsolatot jelent az Istenben: az Atya a Fiával kapcsolatban atya - fejtette ki a szónok. - A személy akkor valósul meg, amikor megnyílik a "te"-nek, és éppen ebben a kapcsolatban szerez tudomást önmagáról, tehát a személy kapcsolati lény. Mindez kimagasló módon érvényes a szentháromsági tiszta kapcsolatokra. A személy nem ismeri magát a saját valóságában, csak ha kapcsolatba lép vele. Ebből következik, hogy
Jézust nem ismerjük meg személyként, ha nem lépünk vele személyes kapcsolatba, mégpedig a hit és az imádság érintései által.
Jézus Krisztus személy-e számomra, vagy csak egy személyiség? - vetette fel az egzisztenciális kérdést a kapucinus szerzetes. - A Julius Cézár, Leonardo, Napóleon típusú személyiségekkel nem lehet beszélgetni, csak róluk szólni.
Sajnos a keresztények nagy többsége számára Jézus személyiség, nem személy - hittételek tárgya, akiről a liturgiában megemlékezünk, akinek hisszük valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Ám ha csak a hit objektív szintjén maradunk, személyes kapcsolat kialakítása nélkül, ő maga kívül marad, s bár megérinti az elmét, de nem melegíti fel a szívet. A múltban marad, húsz század távolságában - figyelmeztetett Raniero Cantalamessa. - Éppen ezért fontos Ferenc pápa felhívása, amelyet az Evangelii gaudium apostoli buzdításában fogalmazott meg: "Meghívok minden keresztényt - éljen bárhol és bármilyen helyzetben -, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, mert senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott" (EG, 3).
A Pápai Ház szónoka végül az életet taglaló előbb és után fogalmairól beszélt: "Azt mondjuk: a házasságom előtt, a szentelésem után vagy a fogadalomtétel előtt. Spirituális szempontból csak egy esemény van, mely mindenki számára egy előbbit és egy utóbbit teremt. Minden személy élete pontosan így oszlik két részre az egyetemes történelem Krisztus előtti és Krisztus utáni időszakaira.
Erről a találkozásról beszélhetünk, és vágyakozhatunk is rá, de megtapasztalásához csak egy eszközünk van, amely a Szentlélek műve."
Ezt kérjük a Veni Creator kezdetű imánkban: "Per te sciamus da Patre, noscamus atque Filium" (Általad tudjuk az Atyát, s ismerjük a Fiút)."
Forrás: Magyar Kurír