135. nap: „A mennyek országának fénye nem tűzijáték”
Ferenc pápa vasárnapi homíliáját tesszük közzé. Az Isten országáról beszél nekünk, amely Jézus Krisztus számára fontos igazságként a szeme előtt lebegett. Nyissuk meg a szívünket mi is!
"A mai, vasárnapi evangélium (vö. Mt 13,44-52) annak a fejezetnek az utolsó versei, amelyet Máté a mennyek országáról szóló példabeszédeknek szentel. Ez a szakasz három, igen vázlatos és nagyon rövid példabeszédből áll: az elrejtett kincsről, az igazgyöngyről és a tengerbe vetett hálóról szól.
Az első kettőnél fogok elidőzni, amelyekben Jézus a mennyek országát két különböző "értékes" valósághoz hasonlítja, nevezetesen a földbe rejtett kincshez és a nagy értékű gyöngyhöz. A gyöngyöt megtaláló és a kincset megtaláló ember reakciója gyakorlatilag ugyanaz: az ember és a kereskedő is mindent elad, hogy megvásárolja azt, ami most fontosabb neki. Ezzel a két hasonlattal Jézus a mennyek országának építésébe akar bevonni bennünket. Bemutatja a keresztény életnek, a mennyek országa életének egyik alapvető jellemzőjét: azok fogadják be teljes mértékben a mennyek országát, akik hajlandóak mindent feltenni érte, akik bátrak.
A két példabeszéd szereplői ugyanis, mind az ember, mind a kereskedő, eladják mindenüket, amijük csak van, feladják anyagi biztonságukat. Ebből megértjük, hogy az ország építéséhez nemcsak Isten kegyelmére, hanem az ember tevékeny készségére is szükség van. Mindent a kegyelem tesz, mindent! A mi részünkről csak hajlandóság kell a befogadására, nem szabad ellenállni a kegyelemnek: a kegyelem mindent megtesz, de szükség van az én felelősségemre, az én készségemre!
Ez az ember és a kereskedő, aki keresésre indul, eladva javait, hogy valami értékesebbet vásároljon, döntő fontosságú dolgot tesz. Radikálisan cselekszik, mondhatnánk, hogy csak egyirányú, nem oda-vissza tettet hajt végre: csak egyirányú a tette. Sőt, örömmel hajtják azt végre, mert mindkettő megtalálta a kincset. Nekünk is magunkévá kell tennünk e két evangéliumi személy hozzáállását, és nekünk is a mennyek országa egészségesen nyugtalan keresőivé kell válnunk. El kell hagynunk világi biztonságunk nehéz terhét, mely megakadályozza az ország keresését és építését: el kell hagynunk a birtoklási vágyat, a haszonra és hatalomra törekvést, a csak önmagunkra gondolást.
Napjainkban, mindannyian tudjuk, egyesek élete középszerű és unalmas, mert valószínűleg nem indultak el valódi kincset keresni: megelégedtek vonzó, de múlékony dolgokkal, csillogó, de illuzórikus káprázattal, mert aztán ezek otthagynak a sötétben. Ezzel szemben a mennyek országának fénye nem tűzijáték, hanem fény: a tűzijáték csak egy pillanatig tart, a mennyek országának fénye azonban egész életünkön végigkísér bennünket.
A mennyek országa ellentétes a világ által kínált felesleges dolgokkal, ellentétes a banális élettel: olyan kincs, amely mindennap megújítja és szélesebb perspektívák felé tágítja életünket.
Annak ugyanis, aki rátalált erre a kincsre, kreatív és kereső szíve van, mely nem ismétel, hanem feltalál, új utakat tervez és követ, melyek segítenek, hogy szeressük Istent, szeressük a többieket, és valóban szeressük önmagunkat.
A kreativitás, a mindig többre törekvés a jele azoknak, akik a mennyek országának ezen útján járnak. A kreativitás az, hogy életet kapunk és életet adunk, és csak adunk, adunk, adunk... A kreativitás mindig azt kérdezi, hogyan tudna életet adni.
Jézus, hiszen ő az elrejtett kincs és a nagy értékű gyöngy, csak örömet ébreszthet, a világ minden örömét adja nekünk. Annak örömét, hogy felfedezzük életünk értelmét, annak örömét, hogy elkötelezetten vállaljuk az életszentségre törekvés kalandját.
A Szent Szűz segítsen nekünk, hogy naponta keressük a mennyek országának kincsét, hogy szavainkban és tetteinkben az a szeretet nyilvánuljon meg, amelyet Isten Jézus által adott nekünk!"
Forrás: Magyar Kurír