863. nap: „A középpontban a kapzsiság áll”

A mai napon Ferenc pápa vasárnapi beszédét adjuk közzé. A dolgokról, a pénzről, a birtoklásról tanít, és a szabadság útjára irányítja a figyelmünket.

A mai liturgia evangéliumában egy férfi ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: "Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget" (Lk 12,13). Ez igen gyakori helyzet, hasonló problémák még ma is napirenden vannak: hány testvér, hány családtag veszekszik sajnos, és talán már nem is beszélnek egymással az örökség miatt!

Jézus, válaszolva ennek az embernek, nem megy részletekbe, hanem a dolgok birtoklása által okozott szakadások gyökeréig hatol, és világosan figyelmeztet: "Őrizkedjetek minden kapzsiságtól" (Lk 12,15). Mi a kapzsiság? Féktelen pénzsóvárság, az állandó gazdagodni akarás. Olyan betegség, amely tönkreteszi az embert, mert a birtoklási vágy függőséget okoz.

Különösen azok, akiknek sok mindenük van, sosem elégednek meg: mindig többet akarnak, és csak maguknak. De így már nem szabadok: hozzátapadnak ahhoz, rabjai annak, aminek paradox módon azt kellett volna szolgálnia, hogy szabadon és nyugodtan éljenek.

Ahelyett, hogy a pénz szolgálná az embert, az ember válik a pénz szolgájává. De a kapzsiság veszélyes betegség a társadalomra nézve is: miatta jutottunk el ma más paradoxonokhoz, ahhoz a történelemben korábban soha elő nem fordult igazságtalansághoz, hogy keveseknek sok van, sokaknak pedig kevés van, vagy semmijük sincs. Gondoljunk a háborúkra és a fegyveres konfliktusokra is: szinte mindig az erőforrások és a vagyon utáni vágy áll a háttérben. Mennyi érdek meghúzódik egy háború mögött! Ezek egyike biztosan a fegyverkereskedelem. Ez a fegyverkereskedelem botrány, amelybe nem nyugodhatunk bele!

Jézus ma azt tanítja nekünk, hogy mindennek a középpontjában nem csupán hatalmas emberek vagy bizonyos gazdasági rendszerek állnak: a középpontban a kapzsiság áll, amely mindenkinek a szívében ott van. Tegyük fel magunknak a kérdést: én őrizkedem-e a pénztől, a vagyontól? Panaszkodom-e azért, ami hiányzik, vagy megelégszem azzal, amim van? Megkísért-e az, hogy pénzért és előnyökért feláldozzam az emberi kapcsolataimat és feláldozzam a másokra szánandó időmet? Előfordul-e, hogy feláldozom a törvényességet és a becsületességet a kapzsiság oltárán? Azért mondom, hogy "oltárán", mert az anyagi javak, a pénz, a vagyon kultusszá, igazi bálványimádássá válhat. Jézus ezért erős szavakkal figyelmeztet bennünket. Azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni, és - vigyázzunk - nem azt mondja, hogy Istennek és az ördögnek, vagy a jónak és a rossznak, hanem Istennek és a vagyonnak (vö. Lk 16,13). Azt várhatnánk, hogy azt mondja: nem lehet két úrnak szolgálni, Istennek és az ördögnek, ezzel szemben azt mondja: Istennek és a vagyonnak. A vagyon természetesen szolgálhat minket, de mi nem szolgálhatjuk a vagyont: ez bálványimádás, Isten megsértése.

Tehát - kérdezhetnénk - nem is vágyhatunk arra, hogy gazdagok legyünk? Persze, hogy vágyhatunk, sőt, helyes is vágyni rá, jó gazdaggá válni, de Isten szerinti gazdaggá válni! Isten a leggazdagabb mindenki között: gazdag könyörületben, gazdag irgalomban! Az ő gazdagsága senkit sem szegényít el, nem szül veszekedést és megosztottságot. Olyan gazdagság, amely szeret adni, szétosztani. Testvéreim, az anyagi javak felhalmozása nem elég ahhoz, hogy jól éljünk, mert - mondja Jézus - az élet nem attól függ, hogy mennyit birtoklunk (vö. Lk 12,15). Hanem a jó kapcsolatoktól függ: az Istennel való kapcsolattól, a másokkal való kapcsolattól, és az azokkal való kapcsolattól is, akiknek kevesebb van.

Tehát tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan akarok gazdagodni? Isten szerint vagy a kapzsiságom szerint akarok gazdagodni? És visszatérve az öröklés témájához, milyen örökséget szeretnék hagyni? Pénzt a bankban, anyagiakat, vagy boldog embereket körülöttem, jó cselekedeteket, amelyekről nem feledkeznek meg, embereket, akiket segítettem növekedni és fejlődni?

Segítsen nekünk a Szűzanya, hogy megértsük, melyek az élet igazi javai, amelyek örökre megmaradnak.

Forrás: Magyar Kurír