849. nap: "A Mester azért jött..."

A Szentatya vasárnapi elmélkedése -Márta és Mária példáján keresztül- arra tanít, hogyan válasszuk mi is a jobbik részt.

A mai, vasárnapi liturgia evangéliuma egy mozgalmas családi jelenetet tár elénk Mártával és Máriával, a két nővérrel, akik vendégül látják Jézust otthonukban (vö. Lk 10,38-42). Márta azonnal nekilát a vendégek fogadásának, Mária viszont Jézus lábához ül, hogy hallgassa őt. Egyszer csak Márta a Mesterhez fordul, és kéri, mondja meg Máriának, hogy segítsen neki. Márta panasza nem tűnik alaptalannak, sőt úgy érezzük, egyetértünk vele. Jézus azonban így válaszol neki: "Márta, Márta, te sok mindennel törődsz, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha" (Lk 10,41-42). Meglepő válasz. Jézus azonban sokszor felborítja gondolkodásmódunkat. Kérdezzük csak meg, miért mondja az Úr, hogy Mária magatartása helyesebb, miközben persze nagyra értékeli Márta tüsténkedését.

Úgy tűnik, Márta filozófiája a következő: előbb a kötelesség, aztán az élvezet. A vendégszeretet ugyanis nem szép szavakból áll, hanem megköveteli, hogy az ember süssön-főzzön, és megtegyen mindent, hogy a vendég jól érezze magát. Ezt Jézus nagyon jól tudja. És valóban elismeri Márta munkáját. De meg akarja értetni vele, hogy most már új prioritási rend van, mely eltér attól, amelyet addig követett.

Mária rájött, hogy van egy "jobbik rész", amelyet az első helyre kell tenni. Minden más csak ezután következik, mint a víz folyása a forrásból. Így hát tegyük fel magunknak a kérdést: mi ez a "jobbik rész"?

Jézus szavainak hallgatása. Az evangélium azt mondja: "Mária odaült az Úr lábához és hallgatta szavait" (Lk 10,39). Figyeljük meg: nem állva hallgatta, nem csinált valami mást mellette, hanem leült Jézus lábaihoz. Megértette, hogy ő nem olyan vendég, mint mások. Első látásra úgy tűnik, azért jött, hogy kapjon, mert élelemre és szállásra van szüksége; valójában azonban a Mester azért jött, hogy szaván keresztül nekünk adja önmagát.

Jézus beszéde nem elvont, hanem olyan tanítás, amely megérinti és formálja az életet, megváltoztatja, megszabadítja a rossz homályától, kielégíti, és el nem múló örömmel tölti el: Jézus szava a legjobb rész, az a rész, amelyet Mária választott. Ezért adja neki az első helyet: megáll, és figyel. A többi majd később jön. Ez nem von le semmit a gyakorlati munkálkodás értékéből, de annak nem szabad megelőznie Jézus szavának hallgatását, hanem belőle kell fakadnia, azt Jézus Lelkének kell irányítania. Máskülönben a sok dolog miatti nyugtalankodássá és aggódássá válik és meddő aktivizmusra fokozódik le.

Testvéreim, használjuk ki ezt a szünidőt arra, hogy megálljunk, és hallgassuk Jézust! Manapság egyre nehezebben tudunk időt szánni az elmélkedésre. Sok ember megfeszített tempóban idegőrlő munkát végez. A nyári szünidő arra is alkalmas lehet, hogy kinyissuk az evangéliumot, és lassan, sietség nélkül olvasgassuk; mindennap egy szakaszt, egy kis szakaszt az evangéliumból. És ez bevezet bennünket Jézus dinamikájába. Engedjük, hogy ezek az oldalak kérdéseket intézzenek hozzánk! Kérdezzük meg magunktól, hogyan alakul az életünk, összhangban van-e azzal, amit Jézus mond, vagy nem annyira. Különösen azt kérdezzük meg: amikor elkezdem a napomat, csak belevettem magam a tennivalókba, vagy először Isten igéjében keresek indítást?

Néha ösztönösen, gondolkodás nélkül kezdjük a napunkat, elkezdünk tenni-venni... mint a csirkék. Ez nem jó! Napjainkat mindenekelőtt azzal kell kezdenünk, hogy az Úrra tekintünk, hallgatjuk az ő szavát, röviden, csak adjon indítást a napunknak.

Ha reggel úgy indulunk el otthonról, hogy magunkban Jézus egyik mondatán gondolkodunk, akkor ez egészen biztosan sajátos alaphangot ad a napunknak, és ennek a jézusi igének hatalma van arra, hogy cselekedeteinket az Úr akarata szerint irányítsa.

Szűz Mária tanítson meg bennünket arra, hogy a jobbik részt válasszuk, amelyet soha nem vesznek el tőlünk!

Forrás: Magyar Kurír