779. nap: Hallgassuk a Jó pásztort!
A mai napon Ferenc pápa a pásztor és az ő juhai kapcsolatáról tanít minket. Elsőként a hallgatásra irányítja a figyelmünket...
"A mai liturgia evangéliuma az Úr és a köztünk lévő kötelékről szól (vö. Jn 10,27-30). Jézus egy kedves, gyönyörű képet használ rá, a juhokkal lévő pásztor képét. Ezt három igével magyarázza: "Juhaim - mondja Jézus - hallgatnak szavamra, én ismerem őket, és ők követnek engem" (Jn 10,27). Három ige: hallgat, ismer, követ. Nézzük ezt a három igét.
Először is, a juhok hallgatnak a pásztor hangjára. A kezdeményezés mindig az Úrtól származik. Minden az ő kegyelméből indul ki: ő az, aki hív bennünket a vele való közösségre. Ez a közösség azonban csak akkor jön létre, ha megnyílunk a hallgatásra. Ha süketek maradunk, nem jöhet létre ez a közösség.
Meg kell nyílnunk a hallgatásra! A hallgatás, a meghallás rendelkezésre állást, tanulékonyságot, párbeszédre szánt időt jelent.
Ma elárasztanak bennünket a szavak és az a sietség, hogy mindig mondanunk és tennünk kell valamit, sőt hányszor előfordul, hogy két ember beszélget, és az egyik meg sem várja, hogy a másik befejezze a mondandóját, félbeszakítja, és válaszol... De ha nem hagyjuk a másikat beszélni, akkor nincs meghallgatás. Ez korunk egyik baja. Ma elárasztanak bennünket a szavak és az a sietség, hogy mindig mondanunk kell valamit, félünk a csendtől. Mennyire nehezünkre esik, hogy meghallgassuk egymást! Végig kell hallgatnunk egymást, engednünk kell, hogy a másik kifejezze magát, meg kell hallgatnunk egymást a családban, meg kell hallgatnunk egymást az iskolában, meg kell hallgatnunk egymást a munkahelyen, sőt, az Egyházban is! Az Úr számára [elsősorban nem az a fontos, hogy beszéljünk], hanem mindenekelőtt az, hogy hallgassuk őt.
Ő az Atya Igéje, a keresztény ember pedig a hallgatás gyermeke, aki arra hivatott, hogy Isten mindig velünk lévő Igéjével együtt éljen.
Kérdezzük meg ma magunktól, vajon a hallgatás gyermekei vagyunk-e, találunk-e időt Isten Igéjére, adunk-e teret és figyelmet testvéreinknek. Vajon végig tudjuk-e hallgatni, amíg a másik teljesen kifejezi magát, anélkül, hogy félbeszakítanánk a beszédét? Aki meghallgatja a többieket, az meg tudja hallgatni az Urat is, és fordítva. És egy nagyon szép dolgot tapasztal meg, nevezetesen azt, hogy maga az Úr is hallgat bennünket: meghallgat, amikor imádkozunk hozzá, amikor kitárjuk előtte a lelkünket, amikor segítségül hívjuk.
A Jézusra hallgatás így válik azzá az úttá, amelyen felfedezhetjük, hogy ő ismer bennünket. Itt van a második ige, amely a jó pásztorra vonatkozik: ő ismeri a juhait. De ez nem csak azt jelenti, hogy sok mindent tud rólunk: bibliai értelemben az ismer azt is jelenti, hogy szeret. Azt jelenti, hogy az Úr, miközben "olvas bennünk", szeret és nem ítél el bennünket. Ha hallgatunk rá, akkor felfedezzük, hogy az Úr szeret bennünket. Az Úr szeretetét úgy fedezhetjük fel, ha hallgatunk rá. Ekkor a vele való kapcsolat többé nem lesz személytelen, hideg vagy felületes. Jézus meleg barátságot, bizalmas kapcsolatot, meghittséget keres. Egy új és csodálatos tudást akar adni nekünk: annak tudását, hogy ő mindig szeret bennünket, és ezért sosem hagy magunkra. Ha együtt vagyunk a jó pásztorral, átéljük azt, amit a zsoltár mond: "Ha a sötétség völgyében járok is, nem félek a semmi rossztól, mert te velem vagy" (Zsolt 23,4). Különösen a szenvedések, a megfáradások, a válságok során, melyek mind sötét időszakok: ő támogat bennünket, velünk van ezekben az időszakokban. Így éppen a nehéz helyzetekben fedezhetjük fel, hogy az Úr ismer és szeret bennünket. Tegyük fel magunknak a kérdést: én engedem-e, hogy az Úr megismerjen engem? Teret adok-e neki az életemben, eléje viszem-e azt, amit megélek? És annyi alkalom után, amikor megtapasztaltam az ő közelségét, együttérzését, gyengédségét, milyen elképzelésem van az Úrról? Az Úr közel van, az Úr jó pásztor!
Végül a harmadik ige: a juhok, akik hallgatnak [a jó pásztorra], és ráébrednek, hogy [a jó pásztor] ismeri őket, követik őt: hallgatnak rá, érzik, hogy az Úr ismeri őket, és követik az Urat, aki a pásztoruk. És mit tesznek, azok, akik követik Krisztust? Oda mennek, ahová ő megy, ugyanazon az úton, ugyanabban az irányban.
Ő elindul, hogy megkeresse az elveszetteket (vö. Lk 15,4), érdeklődik a távol élőkről, szívén viseli a szenvedők helyzetét, sír a sírókkal, kinyújtja kezét a felebarátja felé, és a vállára veszi.
És én mit teszek? Csak engedem, hogy Jézus szeressen? Abból, hogy engedem magam szeretni, továbblépek-e, elkezdem-e szeretni és utánozni őt?
A Boldogságos Szűz segítsen bennünket, hogy hallgassunk Krisztusra, hogy egyre jobban megismerjük őt, és kövessük őt a szolgálat útján! Hallgassunk rá, ismerjük meg őt és kövessük őt!"
Forrás: Magyar Kurír