513. nap: Ferenc pápa elmondta, hogy mi bűvöli el Istent

2021.08.17

A Szentatya a vasárnapi ünnepről, az alázatosságról, Máriáról, arról, hogy kiket emel fel az Isten...

"Ma, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén különös jelentőséget kap a Magnificat a liturgiában. Ez a dicsőítő ének olyan, mint egy "fénykép" Isten anyjáról. Mária "ujjong Istenben, mert letekintett szolgálóleánya alázatosságára" (vö. Lk 1,47-48).

Mária titka az alázatosság. Az alázatosság vonzotta rá Isten tekintetét. Az emberi szem mindig a nagyságot keresi, és a mutatós dolgok kápráztatják el. Isten viszont nem a külsőt nézi, hanem a szívet (vö. 1Sám 16,7), és az alázat elbűvöli. Az alázatos szív elbűvöli Istent!

Ma, a mennybe fölvett Máriát szemlélve kijelenthetjük, hogy az alázat a mennybe vezető út.

Az alázat jelentésű latin humilitas szó a humus szóból származik, amely földet jelent. Paradox igazság: ahhoz, hogy a magasba, a mennybe jussunk, alacsonyan kell maradnunk, mint a föld! Jézus ezt tanítja: "Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik" (Lk 14,11). Isten nem az adottságainkért, a gazdagságunkért, az ügyességünkért magasztal fel! Isten az alázatért van oda!

Isten azokat emeli fel, akik leereszkednek, azokat, akik szolgálnak. Mária ugyanis nem tulajdonít más címet magának, mint a szolgálóleány "címét": ő "az Úr szolgálóleánya" (Lk 1,38). Semmi mást nem mond magáról, semmi mást nem keres magának.

Ma tehát megkérdezhetjük magunktól, mindannyian, a szívünk mélyén: hogyan állok az alázat terén? Arra törekszem, hogy elismerjenek, hogy érvényesüljek, és mások dicsérjenek, vagy azon vagyok, hogy szolgáljak? Tudok-e figyelni, mint Mária, vagy csak beszélni akarok és figyelmet kapni? Tudok-e hallgatni, mint Mária, vagy mindig csak fecsegek? Tudok-e hátralépni, tudok-e veszekedéseket és vitákat elsimítani, vagy mindig csak kitűnni próbálok? Gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken! Hogyan állok az alázat terén?

Mária a maga kicsinységében elsőként hódítja meg a mennyet. Sikerének titka éppen abban rejlik, hogy kicsinek, rászorulónak ismeri el magát. Istennél csak azok képesek az egészet befogadni, akik semminek ismerik el magukat. Ő csak azokat tölti be, akik kiüresítik önmagukat. Mária pedig a "kegyelemmel teljes" (Lk 1,28), éppen az alázatossága miatt.

Számunkra is az alázat mindig a kiindulópont, hitünk kezdete. Lényegi fontosságú, hogy szegények legyünk lélekben, vagyis, hogy rászoruljunk Istenre.

Akik el vannak telve önmagukkal, azok nem adnak teret Istennek - és sokszor el vagyunk telve önmagunkkal -, de akik alázatosak maradnak, azok lehetővé teszik az Úr számára, hogy nagy dolgokat vigyen véghez (vö. Lk 1,49).

A költő Dante így nevezi Szűz Máriát: "alázatos és legdicsőbb teremtmény" (Paradicsom XXXIII, 2).

Jó belegondolni, hogy a történelem legalázatosabb és legmagasztosabb teremtménye, az első, aki egész lényével, testével és lelkével, meghódította a mennyet, életét többnyire otthon, hétköznapiságban és alázatban töltötte!

A kegyelemmel teljes napjai nem voltak túl feltűnőek. Gyakran egyformán, csendesen teltek: külsőleg semmi rendkívülit nem lehetett észrevenni. De Isten tekintete mindig Márián maradt, csodálta alázatát, készségét, bűn által nem értintett szívének szépségét.

Ez a remény nagyszerű üzenete mindannyiunk számára: számodra, aki egyforma, fárasztó és gyakran nehéz napokat élsz meg. Mária ma arra emlékeztet, hogy Isten téged is erre a dicsőséges sorsra hív. Ezek nem szép szavak, hanem az igazság! Ez nem mesterkélt happy end, nem jámbor illúzió vagy hamis vigasztalás. Nem! Ez a tiszta, élő és igaz valóság, mint amilyen a mennybe fölvett a Szűzanya! Ünnepeljük őt ma gyermeki szeretettel, ünnepeljük őt örömmel, de alázatosan, attól a reménytől vezérelve, hogy egy napon vele leszünk a mennyben!

Imádkozzunk most hozzá, hogy kísérjen bennünket a földről a mennybe vezető úton! Emlékeztessen arra, hogy az út titka az alázat szóban rejlik - ne feledkezzünk meg erről a szóról! -, és hogy a kicsinység és a szolgálat a célba érésnek, a mennyország elérésének a titka!"

Forrás: Magyar Kurír