450. nap: A vetés eredménye Isten cselekvésétől függ

A Szentatya a vasárnapi evangélium alapján szeretne közelebb vezetni bennünket Isten titkához, a kegyelem láthatatlan munkálkodásában való bizalomra...

"A példabeszédek, melyeket a liturgia ma elénk tár - két példabeszéd -, a hétköznapi életből merítenek ihletet, és Jézus figyelmes tekintetére mutatnak rá, aki figyeli a valóságot, és hétköznapi kis képeken keresztül ablakot nyit Isten misztériumára és az emberi dolgokra. Jézus könnyen érthető módon, a valóságból, a mindennapi életből vett képekkel beszélt. Így tanítja meg nekünk, hogy

a mindennapi dolgokban is, az egyformának tűnő dolgokban, melyeket szórakozottan vagy fáradtan végzünk, Isten rejtett jelenléte lakozik, vagyis van értelmük.

Nekünk is figyelmes szemekre van tehát szükségünk, hogy képesek legyünk "keresni és megtalálni Istent minden dologban".

Jézus ma Isten országát, vagyis az ő jelenlétét, mely a dolgok és a világ szívében lakozik, a mustármaghoz, a legkisebb maghoz hasonlítja. A mustágmag egészen parányi, a földbe vetve mégis annyira megnő, hogy hatalmas fává terebélyesedik (vö. Mk 4,31-32). Így cselekszik Isten. Néha a világ zaja és a napjainkat kitöltő sok tevékenység megakadályoz bennünket abban, hogy megálljunk és észrevegyük, hogyan vezeti az Úr a történelmet. Mégis - az evangélium biztosít bennünket - Isten munkálkodik, a parányi jó maghoz hasonlóan, mely csendben és lassan kicsírázik. Idővel pedig dús fává válik, mely életet és felüdülést ad mindenkinek.

Jó cselekedeteink magja is kicsinek tűnhet; mégis, minden, ami jó, Istené, s ezért alázatosan és lassanként meghozza gyümölcsét.

A jóság - ne feledjük - mindig alázatosan, rejtetten, gyakran láthatatlanul növekszik.

Kedves testvéreim, ezzel a példázattal Jézus bizalmat akar ébreszteni bennünk! Sok élethelyzetben elkeseredhetünk, mert látjuk a jó gyengeségét a rossz látszólagos erejéhez képest. És megbéníthat bennünket a bizalomvesztés, amikor rájövünk, hogy erőfeszítéseink ellenére az eredmények nem jönnek, és úgy tűnik, a dolgok sosem változnak.

Az evangélium arra kér bennünket, hogy új szemmel nézzünk magunkra és a valóságra; arra kér bennünket, hogy nagyobb szemünk legyen, mely képes túllátni a dolgokon, különösen a látszaton, hogy felfedezzük Isten jelenlétét, aki alázatos szeretetként mindig munkálkodik életünk és a történelem talaján.

Ez az, amiben bízunk, ami erőt ad nekünk, hogy türelemmel haladjunk előre mindennap, jó magokat vetve, melyek gyümölcsöt fognak teremni. Mennyire fontos ez a hozzáállás ahhoz is, hogy jól jöjjünk ki a világjárványból! Ápoljuk azt a bizalmat, hogy Isten kezében vagyunk, és mindnyájan türelmesen és állhatatosan dolgozzunk az újjáépítésen és az újrakezdésen!

Az Egyházban is gyökeret verhet a bizalomvesztés konkolya, különösen, amikor a hit válságának és projektek, kezdeményezések kudarcának vagyunk tanúi. De sose felejtsük el, hogy a vetés eredménye nem a mi képességeinktől függ: Isten cselekvésétől függ! A mi dolgunk az, hogy vessük a magokat, mégpedig szeretettel, elkötelezetten, türelemmel. De a mag ereje isteni. Jézus ezt a másik mai példázatban magyarázza el: a földműves elveti a magot, de aztán észre sem veszi, hogy az miként hoz termést, mert a mag külső behatás nélkül nő, éjjel és nappal, amikor a földműves legkevésbé számít rá (vö. Mk 4,26-29).

Istennel a legszárazabb talaj esetében is mindig van remény új hajtásokra!

A Boldogságos Szűz Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya tanítson meg minket arra, hogy meglássuk a kis dolgokban munkálkodó Isten nagyságát, és legyőzzük a csüggedés kísértését! Mindennap bízzunk Istenben!"

Forrás: Magyar Kurír