436. nap: „Az Egyház olyan, mint egy folyó – a lényeg, hogy benne légy…”

Ferenc pápa idei pünkösdi beszédét adjuk közzé. Bár Szentháromság ünnepén is túl vagyunk, nem beszélhetünk eleget a Lélekről, a vele való közösségről - Ő vezet be a Szentháromság misztériumába...

"Az apostolok cselekedetei elbeszéli (vö. ApCsel 2,1-11), mi történt Jeruzsálemben ötven nappal Jézus húsvétja után. A tanítványok összegyűltek a felső szobában, és velük volt Szűz Mária is. A feltámadt Úr azt mondta nekik, hogy maradjanak a városban, amíg meg nem kapják a Lélek ajándékát a magasból. És ez egy az égből előtörő "zúgásban" nyilvánult meg, "heves szélviharhoz" volt hasonló. Betöltötte a házat, ahol voltak (vö. ApCsel 2,2). Tehát egy valós, ugyanakkor szimbolikus tapasztalatról van szó. Megtörtént dolog, de olyan is, amely jelképes üzenetet hordoz egész életünk számára.

Ez a tapasztalat feltárja, hogy a Szentlélek olyan, mint az erős és szabad szél, vagyis erőt és szabadságot hoz nekünk.

Nem lehet irányításunk alatt tartani, megállítani vagy megmérni, és az irányát sem lehet megjósolni. Nem engedi, hogy emberi igényeink keretei közé zárjuk - mi mindig megpróbáljuk keretek közé zárni a dolgokat -, nem engedi, hogy sémáink és előítéleteink korlátai közé zárjuk.

A Lélek az Atya Istentől és az ő Fiától, Jézus Krisztustól származik, és kiárad az Egyházra, kiárad mindannyiunkra, életet ad elménknek és szívünknek. Ahogy a hitvallás mondja: "»Urunk és éltetőnk«. Ő Úr, mert Isten, és életadó.

Pünkösd napján Jézus tanítványai még zavartak voltak és féltek. Még nem volt bátorságuk a rejtekből előjönni. Időnként velünk is megesik, hogy szívesebben maradunk saját közegünk védőfalain belül. De az Úr tudja, hogyan érjen el bennünket és nyissa meg szívünk ajtaját. A Szentlelket küldi ránk, aki beborít bennünket, és legyőzi minden tétovázásunkat, megtöri védekezésünket, ledönti hamis biztonságtudatunkat. A Lélek új teremtménnyé tesz bennünket, ahogyan azon a napon az apostolokkal tette: megújít és új teremtménnyé tesz bennünket.

Ők, miután megkapták a Szentlelket, már nem voltak olyanok, mint azelőtt - megváltoztatta őket -, hanem előjöttek, félelem nélkül, és elkezdték hirdetni Jézust, a feltámadt Jézust, azt, hogy az Úr velünk van, s úgy hirdették, hogy mindenki a saját nyelvén értette őket. Mivel a Lélek egyetemes, nem törli el a kulturális különbségeket, a gondolkodásbeli különbségeket, nem, ő mindenkiért létezik, de mindenki a saját kultúrája szerint, a saját nyelvén érti meg. A Lélek megváltoztatja a tanítványok szívét, kitágítja látószögüket. Képessé teszi őket arra, hogy közölni tudják Isten nagy műveit mindenkinek korlátok nélkül, túllépve azokon a kulturális és vallási határokon, amelyeken belül gondolkodni és élni szoktak. Képessé teszi az apostolokat arra, hogy úgy forduljanak másokhoz, hogy tiszteletben tartják meghallgatási és megértési lehetőségeiket, mindegyikük kultúrájában és nyelvén (ApCsel 2,5-11). Más szóval, a Szentlélek különböző embereket hoz kapcsolatba egymással, megvalósítva az Egyház egységét és egyetemességét.

Ma nagyon sokat mond nekünk ez az igazság, a Szentléleknek ez a valósága ott, ahol az Egyházban kis csoportok vannak, amelyek mindig megosztottságra törekszenek, az elszakadást keresik. Ez nem Isten Lelke.

Isten Lelke harmónia, egység, ő egyesíti a különbözőségeket.

Egy jó bíboros, aki Genova érseke volt, azt mondta, hogy az Egyház olyan, mint egy folyó: a lényeg, hogy benne légy; ha egy kicsit ezen az oldalon vagy, ha egy kicsit a másik oldalon, az nem számít, a Szentlélek egységet teremt. A folyó képét használta. Az a fontos, hogy belül legyünk a Lélek egységében, és ne törődjünk azokkal az apróságokat, amelyekkel egy kicsit ezen az oldalon vagyunk, vagy egy kicsit a másik oldalon, hogy így vagy úgy imádkozunk... Ha törődnénk vele, az nem Istentől való. Az Egyház mindenkiért van, mindenkiért létezik, ahogyan azt a Szentlélek pünkösd napján megmutatta.

Ma kérjük Szűz Máriát, az Egyház anyját, járjon közben, hogy a Szentlélek bőségesen szálljon alá, töltse be a hívők szívét, és gyújtsa meg szeretetének tüzét mindenkiben!"

Forrás: Magyar Kurír