408. nap: Maradjunk Jézusban – üzeni Ferenc pápa

Közeledik pünkösd ünnepe, Jézus az "Őbenne maradásra" hívja az övéit. Az Egyház földi vezetője is erre biztat bennünket!

"Húsvét ötödik vasárnapjának evangéliumában (Jn 15,1-8) az Úr úgy mutatja be magát, mint "az igazi szőlőtő", és úgy beszél rólunk, mint szőlővesszőkről, akik nem élhetnek anélkül, hogy ne maradnának vele egyesülve. Azt mondja: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15,5). Nincs szőlőtő szőlővesszők nélkül, és fordítva sem. A szőlővesszők nem önellátók, hanem teljesen a szőlőtőtől függenek, mely létük forrása.

Jézus többször is használja a "marad" igét. Hétszer ismétli meg a mai evangéliumi szakaszban. Mielőtt elhagyja ezt a világot, és az Atyához megy, Jézus meg akarja nyugtatni tanítványait arról, hogy egyesülve maradhatnak vele. Azt mondja: "Maradjatok bennem, és én tibennetek" (Jn 15,4). Ez a maradás nem passzív maradás, nem "elalvás" az Úrban, hagyva, hogy az élet álomba ringasson bennünket. Nem, nem ez! A benne maradás, a Jézusban maradás, amit ő ajánl nekünk, egy aktív maradás, sőt kölcsönös maradás. Miért? Mert a szőlőtő nélkül a szőlővesszők semmit sem tudnak tenni, szükségük van az életnedvre, hogy növekedjenek és gyümölcsöt hozzanak; de a szőlőtőnek is szüksége van a szőlővesszőkre, mert a gyümölcs nem a törzsön hajt ki. Ez kölcsönös egymásrautaltság, kölcsönös maradás, hogy gyümölcs teremjen. Mi Jézusban maradunk, Jézus pedig bennünk marad.

Mindenekelőtt nekünk van szükségünk őrá. Az Úr azt akarja elmondani nekünk, hogy parancsainak megtartását, a boldogságokat, az irgalmasság cselekedeteit megelőzőn szükséges, hogy egyesüljünk vele, hogy benne maradjunk. Nem lehetünk jó keresztények, ha nem maradunk Jézusban. Vele viszont mindenre képesek vagyunk (vö. Fil 4,13). Vele mindenre képesek vagyunk!

De Jézusnak is, mint a szőlőtőnek a szőlővesszőkre, szüksége van ránk. Talán merésznek tűnik ezt mondani, ezért tegyük fel magunknak a kérdést: milyen értelemben van szüksége Jézusnak ránk? A tanúságtételünkre van szüksége. A gyümölcs, melyet szőlővesszőként hoznunk kell, keresztény életünk tanúságtétele. Miután Jézus felment az Atyához, a tanítványok feladata - a mi feladatunk! - folytatni az evangélium hirdetését, szóval és tettekkel. És a tanítványok ezt úgy teszik - mi, Jézus tanítványai ezt úgy tesszük -, hogy tanúságot teszünk az ő szeretetéről: a termés, melyet teremnünk kell, a szeretet. Krisztushoz kapcsolódva megkapjuk a Szentlélek ajándékait, és így képesek vagyunk jót tenni felebarátainknak, jót tenni a társadalomnak, az Egyháznak. A fa a gyümölcséről ismerhető fel. Az igazán keresztény élet tanúságot tesz Krisztusról.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Jézus azt mondja: "Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok" (Jn 15,7). Ez is merész: a bizonyosság, hogy amit kérünk, megkapjuk. Életünk termékenysége az imádságtól függ. Kérhetjük, hogy úgy gondolkodjunk, mint ő, úgy cselekedjünk, mint ő, hogy Jézus szemével lássuk a világot és a dolgokat. És így szeressük testvéreinket, kezdve a legszegényebbekkel és a legtöbbet szenvedőkkel, ahogyan ő tette, az ő szívével szeressük őket, és a világnak a jóság gyümölcseit, a szeretet gyümölcseit, a béke gyümölcseit teremjük.

Bízzuk magunkat Szűz Mária közbenjárására! Ő mindig teljesen egyesülve maradt Jézussal, és sok gyümölcsöt termett. Segítsen nekünk, hogy megmaradjunk Krisztusban, az ő szeretetében, az ő szavában, hogy tanúságot tegyünk a feltámadt Úrról a világban!"

Forrás: Magyar Kurír