1276. nap: "Mindig megbocsátani!"

Ferenc pápa ma a megbocsátásról tanít, a könyörületes és gyengéden szerető Istent hozza közel a szívünkhez.

"Ma az evangélium a megbocsátásról szól (vö. Mt 18,21–35). Péter megkérdezi Jézustól: "Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?" (Mt 18,21).

A hét a Bibliában a teljességre utaló szám, ezért a kérdés igen nagy nagyvonalúságot feltételez Péter részéről. Jézus azonban továbbmegy, és így válaszol: "Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!" (Mt 18,22). Vagyis azt mondja, hogy amikor megbocsátunk, ne számolgassunk.

Az a jó, ha mindent és mindig megbocsátunk. Ahogyan Isten teszi velünk, és ahogyan azoknak kell, akik Isten bocsánatát másoknak közvetítik: mindig megbocsátani! Én annyiszor elmondom a papoknak, a gyóntatóknak: mindig bocsássatok meg, ahogy Isten megbocsát!

Jézus ezt a helyzetet egy példabeszéddel szemlélteti, amely mindig számokkal kapcsolatos. Egy király, miután kérlelte az egyik szolgája, elengedi neki a tízezer talentumnyi tartozását: ez egy eltúlzott, hatalmas összeg, 200 és 500 tonna ezüst között mozog: túlzás! Megfizethetetlen tartozás volt, egy egész életen át tartó munkával is: mégis, ez az úr, aki a mi Atyánkra emlékeztet, puszta "könyörületből" (Mt 18,27) elengedi. Ilyen Istennek a szíve: mindig megbocsát, mert Isten könyörületes.

Ne felejtsük el, hogy Isten milyen: közel van hozzánk, könyörületes és gyengéd; Istennek ez a létmódja.

De azután ez a szolga, akinek tartozását ura elengedte, szemernyi könyörületet sem mutat szolgatársával szemben, aki száz dénárral tartozik neki. Ez is jelentős összeg, körülbelül háromhavi bérnek felel meg – mondhatni, egymásnak megbocsátani sokba kerül! –, de egyáltalán nem hasonlítható az előző összeghez, amelyet az úr elengedett.

Jézus üzenete világos: Isten mérhetetlenül, minden mértéket meghaladva megbocsát. Ő ilyen, szeretetből és ingyenesen cselekszik. Istent nem lehet megvenni, Isten ingyenes, teljes ingyenesség! Nem tudunk megfizetni neki, de amikor megbocsátunk testvérünknek, őt utánozzuk. A megbocsátás tehát nem egy megtehető, de el is hagyható jó cselekedet: a megbocsátás alapfeltétel a keresztény ember számára. Valamennyien olyanok vagyunk ugyanis, akinek megbocsátottak: ezt ne felejtsük el, megbocsátottak nekünk, Isten az életét adta értünk, és sehogyan sem tudjuk megfizetni az ő irgalmát, melyet sosem von vissza a szívéből. Ámde az ő ingyenességének megfelelve, vagyis azzal, hogy megbocsátunk egymásnak, tanúságot tehetünk róla, új életet ajándékozva magunk körül.

A megbocsátáson kívül ugyanis nincs remény, a megbocsátáson kívül nincs béke.

A megbocsátás a gyűlölet által beszennyezett levegőt megtisztító oxigén, a megbocsátás a neheztelés mérge elleni hatékony ellenszer, a megbocsátás a harag hatástalanításának a módja és a szív meggyógyításának eszköze a társadalmat megfertőző megannyi betegségből.

Kérdezzük meg tehát magunktól: én hiszem-e, hogy Istentől megkaptam a végtelen megbocsátás ajándékát? Érzem-e az örömét annak, hogy ő mindig kész megbocsátani nekem, ha elbukom, akkor is, ha mások nem, akkor is, ha én magam sem tudok megbocsátani magamnak? Ő megbocsát: hiszem-e, hogy ő megbocsát? És aztán: én meg tudok-e bocsátani azoknak, akik ártottak nekem?

Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kis gyakorlatot javasolni nektek: most mindannyian próbáljunk egy olyan személyre gondolni, aki megbántott bennünket, és kérjünk erőt az Úrtól, hogy megbocsássunk neki! És bocsássunk meg neki az Úr iránti szeretetből: testvéreim, ez jót tesz nekünk, visszaadja szívünk békéjét!

Mária, az irgalmasság anyja, segítsen, hogy befogadjuk Isten kegyelmét és megbocsássunk egymásnak!"

Forrás: Magyar Kurír