Szükséges az Egyház – nem lehet egyedül is hinni? - 2.

Az eddigiektől eltérően most egy hosszabb írást adunk közzé, amelynek a második fele olvasható az alábbiakban. Tehát a folytatás…

Az érsek atya a püspökké szentelését megelőzően szerzetesi közösségben élt, tehát saját tapasztalata van az általa elmondottakról. Tudja azt, hogy a közösség megtartó és formáló ereje elengedhetetlen a lelki növekedés útján. De ezt mi is megtapasztalhatjuk, ha már több év távlatából visszatekintünk a keresztény életünkre. Hányszor megéltük azt, hogy gyengék vagyunk, szinte felkelni se tudunk az újabb elesésünk után. Akkor ott egy testvér, aki éppen talpon van, és segít nekünk az újra elindulásban. Majd könnyen előállhat az az eset, hogy ő esik el, és akkor én vagyok ott mellette, és támogatom őt. Ez a krisztusi csoportok dinamikájának is a része. De amint a metropolita atya mondta, számunkra ennél többről van szó. Itt nem csak a mentális jóllétért jönnek össze az emberek, hanem választ adnak a Jézustól jövő meghívásra, és az isteni közösség részeseivé akarnak válni. Itt nem csak az emberek vannak jelen, hanem a Lélek által maga az Úr cselekszik közöttünk. Nyilván a hitünkön és a nyitottságunkon nagyban múlik, mennyire lehet hatékony Ő az övéi között, de ami biztos, hogy jelen van: "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."[1]

Össze kell jönni, hiszen egy egybegyűjtött közösség vagyunk.[2] Másik megközelítésben egy nyáj, amelynek van egy jó pásztora, aki maga az Úr. Persze elmegy az eltévedt, elkószált juhokért, de a nyáj összetartozik. A farkas pedig ott kószál a bárányok körül, és azokat, akik egyedül vannak, könnyebben elkapja. Ne gondoljuk, hogy egyedül megbirkózhatunk az ellenséggel! Legyen bennünk alázat, és fogadjuk el a közösségi életformát – Jézus találta ki ezt számunkra! Persze senki sem tökéletes, de én magam sem vagyok az. Isten a testvérekkel is éppolyan türelmes, mint velem. Kövessük az Ő példáját, és keressük meg a jót a másik emberben! A Kossuth-díjas előadóművész, Ákos – aki katolikus testvérünk - egy dalában így fogalmaz: "Én nem kérek mást, csak elég időt, igazán érteni, követni Őt…"[3] Talán mi is így tehetünk, kérhetjük az Úrtól, hogy adjon időt, türelmet, hogy igazán megtaláljuk Őt a népe körében!

XVI. Benedek pápa szavaival zárom ezt a kis áttekintést, aki röviden összefoglalja a címben rejlő kérdésre a választ: "A hit szükségképpen egyházi hit. Az Egyház a "mi-közösségén" belül él és tevékenykedik együtt Jézus Krisztus kollektív "én"-jével. A hit vagy a "mi" közösségében él, vagy sehogy."[4]

Listár István

teológus

[1] Mt 18,20

[2] Vö. a héber "qahal" vagy a görög "ekkleszia" szavak jelentését.

[3] Ákos: Igazán.

[4] Ratzinger, Joseph: Krisztusra tekintve.