Szükséges az Egyház – nem lehet egyedül is hinni? - 1.

Az eddigiektől eltérően most egy hosszabb írást adunk közzé, amelynek az első fele olvasható az alábbiakban.

Nehéz ez a téma, amelyre röviden rátekintünk. Korunk embere számára inkább az vált természetessé, hogy a hit "magánügy", ezért templomba sem kell járni. Ennek számos oka van, de talán a legdöntőbb a keresztény emberek hiteltelen élete: nem úgy élünk, ahogy Jézus tanítványainak kellene. De a kérdés ennél összetettebb. A covid19 világjárvány miatti lezárások után sokan nem tértek vissza a személyes jelenlétre, inkább csak a televízióban nézik a szentmisét. Emlékezhetünk a nem is olyan távoli múltból, a 2010-es évek első felére, amikor számos család kilépett a Katolikus Egyházból a Pécsi Egyházmegyében ismertté vált botrányok miatt[1]. De ha a legutóbbi népszámlálási adatokra gondolunk, azokból is egyértelműen látszik, hogy milliós az a létszám, akik az elmúlt 11 évben eltűntek a "katolikus táborból"[2]. A számok lehangolóak. Nem könnyebb valóban "egyedül hinni"?

A válasz egyszerűnek tűnik, de nem az. Úgy látszik: egyedül is lehet követni az Urat, viszont ez téves következtetés. Jézus tanításának Isten országa, Isten uralma áll a központjában. A nemrég elhunyt Szegedi László atya így ír: "Krisztusnál is, mint Izraelben, van egy közösség: az Egyház, illetve a zsinagóga. Mind a kettőnek a lelke az életforma. Izrael életformája a Törvény. Krisztus életformájának új törvénye van: Isten országa." [3] Tehát már az ószövetségi nép is hétről hétre összejött, hogy együtt emlékezzen, ünnepeljen és hallgassa az isteni tanítást. Ők ezt azóta is szombaton teszik. Jézus is minden szombaton elment a zsinagógába, számára is alapvető fontosságú volt a közösség. Majd az Ország hirdetése során Hozzá kapcsolódó tanítványokat is közösségbe gyűjtötte, akik Pünkösd után megértették a közösségben rejlő erőt, és ahová a Lélek vitte őket, mindenütt gyülekezeteket hoztak létre. Közel kétezer éve vasárnapról vasárnapra összejönnek Jézus követői, hogy megünnepeljék az Úr feltámadását.

Kocsis Fülöp érsek, metropolita atyát megkérdeztem a keresztény közösségek fontosságáról. Az egyházi vezető így fogalmazott: "A közösség nem csak egy csoport, amelyben jól érzik magukat az emberek, hanem az egyházi közösségben Isten szentháromságos közössége jelenik meg. Amikor az ember közösségre vágyik, akkor valójában a szíve mélyén azt tapasztalja meg, hogy ő az Isten közösségébe szeretne tartozni. Hogyha mi Isten képére vagyunk alkotva, akkor belénk van táplálva az, hogy a közösségben tudunk igazán élni és fejlődni. Ahogy Isten is (Atya - Fiú - Szentlélek) misztikus közösségben él, az ő képmásaként mi is közösségre vágyunk. Tehát ez a keresztény és istenkövető életnek alappillére, hogy a kereszténységünket közösségben tudjuk csak megélni. Egyrészről, ahogy eddig mondtam, én vágyom a közösségre, mégpedig azért, mert végső eredményben, végső értelmezésben az isteni közösségre vágyom, másrészt pedig azért, mert magát az isteni életet, a szeretet alaptörvényét nem lehet megélni magányosan. A szeretet parancsát csak közösségben tudjuk megélni és ezért az Egyház kezdettől fogva gyülekezetekre, egybejövő közösségekre épül."[4]

Folytatjuk…

Listár István

teológus

[1] A Pécsi Szent Ágoston Plébánia akkori plébánosa a szószéken konkrét számokat ismertetett a hívekkel arról (sajnos több számjegyből álló számról van szó), hogy hányan keresték fel őt a visszaélések miatt, és jelezték azt a szándékukat, miszerint elhagyják a Katolikus Egyházat.

[2] 2001-ben még 5.558.961 fő, 2011-ben csak 3.871.922 fő, míg 2022-ben már csak 2.886.619 fő vallotta magát a Magyar Katolikus Egyházhoz tartozónak. Forrás: ksh.hu

[3] Szegedi László: Isten országát kereső Egyház.

[4] Felvezető I. évf. 1. szám