Még itt a nyár, hogy…

2015.08.18

Mindannyiunk számára nagy veszélyt jelent, hogy önmagunkat illetően álomvilágban élünk. Elég pontosan meg tudjuk ítélni a többi embert, önmagunkat már nehezen. Egyesek csodálatosnak hiszik magukat, mások szörnyűnek, ezek lelkesednek, amazok elkeserednek. A legnehezebb dolog pontosan megítélni önmagunkat...
Jézus azt akarja, hogy őszintén megismerjük önmagunkat, vonzódásunkat a szeretet iránt, adottságainkat, a bennünk rejlő szépséget, és megismerjük azt is, ami rossz: sebeinket, törékenységünket és minden szegénységünket.
(Jean Vanier)

Az evangéliumok talán legsebzettebb embere a szamáriai asszony, akitől Jézus vizet kér (Jn 4). Számtalanszor megéljük mi is azt, hogy újra meg újra sebeket kaptunk, fáj ez is, az is a múltunkból, ezen felül nem értjük a jelent sem. A jövőre gondolni meg rettenetes - tele vagyunk félelemmel, aggodalommal.

Mégis Jézus minket is megszólít, nekünk is reményt akar adni. Bíztat, hogy mi is kérjünk tőle vizet, méghozzá élő vizet. Ő életet akar adni számunkra is!

A nyárból még hátra van pár hét. Biztos sokat pihentünk, a testünket regeneráltuk. De Jézus egy belső megújulásra hív: a szellemünkben és a lelkünkben is "fellélegezhetünk". Szánjunk időt erre, nézzünk belülre, és hívjuk meg oda a Mestert! Jean Vanier gondolatai és a János evangéliuma 4. fejezete lehet egy jó vezérfonal. De az első a döntésed: ADJ IDŐT MAGADNAK, ADJ IDŐT JÉZUSNAK!

Holdfény Közösség, 2015