Az Ómega-pont

Már egy hete, hogy elkezdődött a nagyböjti időszak. Ilyenkor a hívő ember próbálja az Istennel és az embertársaival való kapcsolatát jobbá, élőbbé, szeretetteljesebbé tenni. Ennek a sikeréhez az Egyház ajánl is bizonyos dolgokat: böjt, keresztúti ájtatosság, alamizsna… Mindegyik egy lehetőség arra, hogy "jobban menjen" a keresztény élet. De ne feledkezzünk meg a hamvazkodáskor elhangzott mondatra: "Emlékezz ember, porból lettél és porrá leszel!" Vagy a másik változat: "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!" Tehát gondoljunk arra, hogy honnan jöttünk és hova tartunk, és aszerint cselekedjünk!

A múlt század egyik nagy katolikus gondolkodója, Pierre Teilhard de Chardin jezsuita atya (személye teológus körökben nem egyaránt elfogadott) az Út az Ómega felé című könyvében ír arról, hogy a világegyetem fejlődése nem véletlenszerű, hanem úton van az ún. "Ómega- pont" irányába, amely a Krisztus általi beteljesülést jelképezi. Jézus, a végső pont, a cél, aki magához vonz mindeneket. Ezt a vonzást a nagyböjt elején mi is érezhetjük, bennünket is a Vele való egységre hív az Úr. Ez már most elkezdhető, nem kell megvárni az utolsó napot!

Gondoljunk mindennap arra, hogy a mi Urunk a Kezdet és a Vég – ráadásul Ő az Út is. Ha megbotlunk, vagy eltévesztjük az irányt, akkor ne maradjunk tétlenek! Ákos így biztat minket: "Ember, kellj fel, tudod, hogy várnak rád! Új dalt forralt benned, aki mindent lát." (Fénybe nézz)