96. nap: „Az ima nemességet kölcsönöz nekünk.”
A mai napon folytatjuk Ferenc pápa tegnap megkezdett katekézisét. Érdemes végig olvasni, mert egésszé teszi a korábbi gondolatait: Dávid története által elvezet egy mélyebb vágyra az Istennel való élet vonatkozásában.
"Amikor egy embernek az életéből hiányzik ez a költői dimenzió, amikor hiányzik a költészet, azt mondhatjuk, hogy lelke csak félig-meddig működik. Ezért a hagyomány úgy tartja, hogy Dávid a zsoltárköltészet zseniális mestere. A zsoltárok elején gyakran kifejezett utalást találunk Izrael királyára és életének többé-kevésbé nemes eseményeire.
Dávidnak tehát van egy álma: jó pásztor akar lenni. Néha egész jól sikerül megbirkóznia ezzel a feladattal, máskor kevésbé. Az üdvösségtörténet szempontjából azonban az számít, hogy ő egy másik király próféciája, akinek ő csak a meghirdetése és előképe.
Tekintsünk Dávidra, gondoljunk Dávidra!
Szent és bűnös, üldözött és üldöző, áldozat és gyilkos, ami ellentmondás. Dávid mindez volt, együtt. Saját életünkben mi is gyakran ellentmondásos dolgokat fedezünk fel.
Minden ember - ahogy éli az életét - gyakran vétkezik következetlenséggel. Egyetlen vörös fonál van Dávid életében, mely egységbe fűzi mindazt, ami történik: az imája. Ez a hang sosem némul el. A szent Dávid imádkozik; a bűnös Dávid imádkozik; az üldözött Dávid imádkozik; az üldöző Dávid imádkozik; az áldozat Dávid imádkozik. A gyilkos Dávid is imádkozik! Ez életének vörös fonala. Ő az ima embere! Ez a hang sosem némul el: akár az örvendezés, akár a siránkozás hangszínét veszi fel, de mindig ugyanaz az ima, csak a dallam változik. Ezáltal pedig arra tanít bennünket Dávid, hogy mindent vigyünk be az Istennel folytatott párbeszédbe: az örömet és a bűnt, a szeretetet és a szenvedést, a barátságot és a betegséget egyaránt. Minden válhat "Te"-hez intézett szóvá, aki mindig hall bennünket.
Dávid, aki ismerte a magányt, valójában sosem volt egyedül! Végeredményben ez az ima ereje, mindazok életében, akik teret adnak neki. Az ima nemességet kölcsönöz neked! Dávid azért nemes, mert imádkozik. Amikor gyilkossá válik, aki imádkozik, és megbánja tettét, akkor visszanyeri nemességét imájának köszönhetően.
Az ima nemességet kölcsönöz nekünk: az ima képes biztosítani az Istennel való kapcsolatot, aki az ember igazi útitársa az élet ezernyi viszontagsága, kedvező és kedvezőtlen történése között. Csak mindig imádkoznunk kell!
"Köszönöm, Uram!" "Félek, Uram!" "Segíts meg, Uram!" "Bocsáss meg, Uram!" Olyan nagy volt Dávid bizalma, hogy amikor üldözték és menekülnie kellett, nem engedte, hogy bárki is megvédje; azt mondta: "Ha Istenem így megaláz engem, akkor tudja, [mi ennek a célja]." Mert az ima nemessége Isten kezében hagy bennünket. Azokban a szeretetből sebeket vállaló kezekben: ezek az egyetlen biztonságos kezek, melyekben bízhatunk!"
Forrás: Magyar Kurír