95. nap: „Az élet egy lenyűgöző titok”
A mai napon a Szentatya tanításának az első felét tesszük közzé, amely az imáról és Dávid királyról szól. Mindenki lelki épülésére!
![](https://e973a8872f.clvaw-cdnwnd.com/1c21fac944583be4302cd9afb3b204ac/200000290-ac95cac95f/fp_tanitasa-david-kiralyrol.jpg?ph=e973a8872f)
"Az imáról szóló katekézisek sorában ma Dávid
királlyal találkozunk. Isten különösen kedvelte őt gyermekkora óta, és
egyedülálló küldetést bízott rá, mely központi szerepet tölt majd be Isten
népének és a mi hitünknek történetében. Az evangéliumok Jézust többször is
"Dávid fiának" hívják, hiszen ő is Betlehemben született. Az ígéretek szerint
Dávid egyik leszármazottja lesz a Messiás: olyan király, aki teljesen Isten
szíve szerint való, tökéletesen engedelmeskedik az Atyának, és hűen
megvalósítja az ő üdvözítő tervét (vö. Katolikus Egyház katekizmusa,
2579).
Dávid története a Betlehem körüli dombokon kezdődik, ahol apjának, Jesszének a nyáját legelteti. Még kisfiú, a sok testvér közül a legfiatalabb. Olyannyira a legutolsó, hogy amikor Sámuel próféta - Isten parancsára - elindul az új király keresésére, szinte úgy tűnik, hogy apja megfeledkezett a legkisebb fiáról (vö. 1Sám 16,1-13). A szabad ég alatt dolgozott: barátja lehetett a szélnek, a természet hangjainak, a nap sugarainak. Csak egyetlen társasága van, hogy felüdítse lelkét: a citera; és a magányban töltött hosszú napokon szeret játszani és énekelni az ő Istenének. De parittyával is játszott.
Dávid tehát mindenekelőtt pásztor: olyan ember, aki gondozza az állatokat, aki megvédi őket a rájuk leselkedő veszélyektől, aki gondoskodik arról, hogy legyen mit enniük. Amikor Isten akaratából Dávidnak a népről kell majd gondoskodnia, nem fog ezeknél lényegesen különbözőbb dolgokat csinálni. Ezért tér vissza gyakran a pásztor képe a Bibliában. Jézus is "jó pásztor"-ként határozza meg magát, viselkedése nem olyan, mint a béresé; ő életét adja a juhokért, vezeti őket, valamennyit név szerint ismeri (vö. Jn 10,11-18).
Dávid sokat tanult első mesterségéből. Így, amikor Nátán próféta szembesíti őt rettentő súlyos bűnével (vö. 2Sám 12,1-15), Dávid rögtön megérti, hogy rossz pásztor volt, hogy egy embertől elrabolta egyetlen bárányát, melyet szeretett, hogy többé nem alázatos szolga, hanem egy hataloméhes, beteg ember, vadorzó, aki öl és rabol.
A Dávid hivatásában jelen lévő másik jellegzetes vonás az költői vénája. Ebből a kis észrevételből levonhatjuk a következtetést, hogy Dávid nem volt vulgáris ember, ahogyan az gyakran előfordul olyan emberekkel, akik kénytelenek hosszú ideig elszigetelten élni a társadalomtól. Ezzel szemben ő egy érzékeny ember, aki szereti a zenét és az éneklést. A citera mindig elkíséri majd: néha, hogy örömhimnusz zengjen Istennek (vö. 2Sám 6,16), máskor pedig, hogy kifejezze bánatát vagy megvallja bűnét (vö. Zsolt 51,3).
A szeme elé táruló világ nem néma történés: a dolgok alakulása mögött tekintete egy nagyobb titkot ragad meg. Az ima épp ekkor születik: abból a meggyőződésből, hogy az élet nem egy ránk zúduló valami, hanem egy lenyűgöző titok, mely költészetre, muzsikára, hálára, dicséretre, vagy épp panaszra, könyörgésre indít bennünket."
Forrás: Magyar Kurír