93. nap: Kell-e nekem „lelkivezető”?

Mit jelent a lelkivezetés, vagy - talán jobb kifejezéssel- a lelkikísérés?

A lelkivezetőnek nem az a dolga, hogy mint valami főnök, megmondja, mit tegyünk, hanem az, hogy segítsen felismernünk és elfogadnunk Isten működését és akaratát az életünkben. A lelkivezetés folyamatos beszélgetés a hívő, a lelkivezető és a Szentlélek között arról, hogyan tudja az illető jobban megismerni, szeretni és követni Krisztust.

Minden Jézus Krisztust követő embernek szüksége van erre, hiszen összetartozunk, Isten a másik ember által is tud vezetni, segíteni minket. Szükséges alapja az alázat, amely által felismerjük, hogy nem vagyunk sem mindent tudók, sem tökéletesek.

A mentálhigiéné, azaz a személy lelki egészségének előmozdítása, annak védelme és megőrzése is fontos része az eredményes lelkivezetésnek. A hitüket gyakorló vallásos embereknek is vannak lelki betegségeik, ők is részei ennek a világnak. Téves az a nézet, hogy egy hívő ember nem lehet mentálisan beteg. Számos példát látunk arra, hogy imádkozó emberek depressziósakká válnak. A neves keresztény szemléletű mentálhigiénés szakember, Tomcsányi Teodóra ezt így fogalmazza meg: "Az egyénnek nem arra kell törekednie istenkapcsolatában, hogy rejtegesse fogyatékosságait, hanem szándékainak elfogadásával tudomásul kell vennie emberi realitásait. Másrészt lélektani munkával kell újjászerveznie az önmagához és a Másikhoz fűződő kapcsolatot."

A sikeres lelkivezetés folyamán a lelki sérülések is gyógyulhatnak. Katona István atya így ír erről: "A belső gyógyulás a szív gyógyulása. Szívünk-lelkünk elraktároz minden tapasztalatot, amit életünk folyamán átéltünk. Ez hatással van kapcsolatainkra, és formálja személyiségünket. Ha elutasítást, félelmet, megaláztatást élünk át, ezek megsebzik szívünket. Békétlenné válunk. [...] Bezárkózunk. Energiánk java részét arra fordítjuk, hogy talpon maradjunk. Jézus örömhíre az, hogy van remény a gyógyulásra."

A hatékony mentálhigiénés munka nem csak egyénekre, hanem társadalmi csoportokra is hat. Az egyházak is kiveszik belőle a részüket. Sokféle formája lehet. Ilyenek az önsegítő csoportok (pl. Anonim alkoholisták: az alkoholról leszokottak segítik a még függő társaikat), a család és a párkapcsolat segítése (pl. Házas hétvége: házaspárok tanítják, kísérik egymást), a betegek segítése (pl. Kamilliánus családok: idős, beteg emberek látogatása, mosdatása), az értelmileg sérültek és azok szüleinek segítése (pl. Hit és fény közösségek: a sérült emberekkel és családjaikkal foglalkoznak), a drogfüggők segítése stb.. Szükséges lenne, hogy a lelkivezetett ebben is előbbre jusson, és megtalálja a neki való feladatot, szolgálatot a közösségben.