8. nap: Kérjük közösen Istenünket!

A világ minden részéről bekapcsolódtak Ferenc pápa imájába, aki az üres Szent Péter térről majd a bazilikából könyörgött az emberiségért. A szentatya kérte az Urat, hogy szabadítsa meg a népét a veszedelemtől.

Idézünk a homíliájából:

"Aznap alkonyatkor" (Mk 4,35). Így kezdődik az evangéliumi szakasz, amelyet az imént hallottunk. Már hetek óta úgy érezzük, leszállt az este. Sűrű árnyékok borultak tereinkre, utcáinkra és városainkra; uralmuk alá hajtották az életeinket, mindent megsüketítő csönddel és vigasztalan ürességgel töltve el, amely minden dolgot megbénít jártában: érezni lehet a levegőben, észre lehet venni a gesztusokban, elárulják a tekintetek.

Rémültté és elveszetté váltunk. Akárcsak az evangéliumi szakaszban szereplő tanítványok, felkészületlenül miránk is ránk tört a váratlan és vad vihar. Ráébredtünk, hogy mindannyian ugyanabban a bárkában vagyunk, mind törékenyek és irányt vesztettek, ugyanakkor mégis fontosak és szükségesek vagyunk, mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt, hisz mindannyiunknak szüksége van a kölcsönös támasznyújtásra.

Ebben a bárkában... itt vagyunk mindannyian. Akárcsak azok a tanítványok, akik egy hangon szólalnak meg, és szorongásukban ezt mondják: "Elveszünk" (v. 38), mi is ugyanígy rájöttünk, hogy nem tudunk külön-külön, a magunk erejéből előre jutni, hanem csakis együttesen... Az imádság és a csöndes szolgálat: ezek a mi győztes fegyvereink." (Forrás: Magyar Kurír)

A mai napon arra hívunk minden Istenben bízó embert, hogy imádkozzunk közösen, mert az Úr népe vagyunk, akiknek az imádság a győztes fegyvere! Imádkozzunk különösen az olasz emberekért, az orvosokért, az ápolókért, valamint azokért, akik a világ bármely részén is élnek, de félnek!

Ahogy Ferenc pápa mondta: csakis együttesen juthatunk előre...