74. nap: 100 – 50 - 1- avagy emlékezünk: Trianon, Pünkösd és Ferenc pápa -

2020.06.04

Az idei évben egymáshoz közel esett három fontos esemény minden keresztény magyar ember számára. Ezek miként is kapcsolódnak egybe, mi köti őket össze?

Az első a 100 évvel ezelőtti békediktátum évfordulója, amely fizikailag és lelkileg is megroppantotta a magyarságot. Szándékosan a "megroppantotta" szót használom, mert nem tört össze. A súlyos és igazságtalan döntés minden honfitársunknak fájdalmat okozott, a magyar családok nagy százaléka személyesen is érintett volt ebben: számos rokont, barátot egyik napról a másikra egy országhatár választott el egymástól. Ezt tetézte, hogy az anyaországon kívül rekedt testvéreink gyakran az új hatalomtól üldöztetést, hátrányos megkülönböztetést szenvedtek el. Ismert példája ennek, hogy az anyanyelvük használatában is korlátozták őket. Mindezek miatt egy komoly, mély seb tátongott és sajnos tátong ma is a magyarság testében. Erre válaszreakcióként az adott népekkel szembeni idegenkedés, utálkozás, gyűlölet is felütötte a fejét, amely a szomszédos népekkel szemben egyre jobban elhatalmasodott bennünk... Az Európai Unióba való belépésünk sem oldotta meg a problémákat. Itt nem csak arra utalok, hogy Kárpátalja nem része az új Európának, hanem további "magyarellenes" cselekedetekre is gondolok az egyes tagállamokban élő testvéreink irányába. Mindent összegezve a seb nem gyógyult be 100 éve. Művészien megfogalmazza ezt a tapasztalatot az Ismerős arcok együttes "Nélküled" című dala.

A második a Szentlélek eljövetelének az ünnepe. Pünkösd az ószövetségi nép életében is fontos volt, többek között aratási ünnepként ülték meg, hálát adtak az Úr gondoskodásáért, amelyet a termény betakarításában éltek meg. Az Újszövetség kezdetén Jézus ezen a napon küldte el a Lelkét apostolainak, akik kilenc napig vártak rá (ez volt az első kilenced az Egyház életében). Az addig bizonytalan, félelmeik rabságában vergődő apostolok megváltoztak: elfordultak önmaguktól, és Istenre néztek - Ferenc pápa pár napja éppen ezt emelte ki homíliájában -. Egy kivételével mindannyian vértanú halállal dicsőítették meg az Istent. Elkezdték Isten országát hirdetni, az Úr pedig csodákkal és jelekkel erősítette meg a munkájukat. Ezen a Pünkösdön született meg az Egyház, amely közel 2000 éve fenn áll: számos ideológia, hatalom megszűnt, de a Jézust követők közössége megmaradt. Történtek szétválások, szakadások, de hirdetik mindenütt Jézus Krisztus örömhírét, az Evangéliumot. - Egy pünkösdi misszionárius kiemelte azonban, hogy sajnos napjainkban az Isten országát, az Isten királyi uralmát, amelyet Jézus meghirdetett, már csak kevés helyen hozzák szóba. - A pünkösd az 50. nap húsvétot követően, amikor Jézus Lelke által valami új bontakozott ki: berobbant a világba a szeretet forradalma.

Ezzel elérkeztem a harmadik ponthoz, a Szentatyához. Ferenc pápát sokan nem értik, ellenségnek gondolják. Pedig amiről ő beszél, az nem valami eszement gondolat, hanem az Isten országának a tettekre váltása. Eljött 1 éve a szomszédos országba, amely 100 éve Erdélyt is magába foglalja. Lépten nyomon a megbocsátásról, a kiengesztelődésről és az Isten szeretetének a közös, népeket átívelő lehetőségéről beszélt. Ha Jézusra gondolunk, akkor Ő sem Izrael országát akarta felépíteni - nem is tetszett sokaknak. Jézus egy belső forradalomról tanított, amely az ember szívében megy végbe. Ő a szeretet civilizációját szerette volna elterjeszteni - erre küldte el a követőit. Isten országában pedig nem az számít, hogy ki melyik néphez tartozik, azt sem "mérik dekára", hogy ki sebezte meg jobban a másikat. Isten békére hív. El kell engednünk a fájdalmainkat, valamint az akár jogos haragunkat... A Szentlélek nélkül ez nem megy, gyengék vagyunk. De a pünkösdi események azt mutatják, hogy az Úr Lelke előtt nincsenek lehetetlen dolgok. Ő nyitottságot kér tőlünk, hogy megajándékozhasson a kiengesztelődés által a békével. A Lélek Jézussal egységben az Isten országának kategóriáiban gondolkodik. Ezt a szemléletet akarja belénk is beplántálni. Ferenc pápa ennek fontosságára kívánta felhívni a figyelmünket: ha a Mester tanítványai vagyunk, akkor kövessük Őt ezen az úton! Ha megtesszük, akkor egy újabb pünkösdi csodát élhetünk meg: először belül a lelkünkben, aztán kifelé embertársaink irányában is.

Listár István
teológus, mentálhigiénés szakember

Holdfény Közösség, 2020. június 4.