72. nap: A Lélek mozaikjának pótolhatatlan darabkái vagyunk! – pünkösdi homília a Vatikánból
A szentatya pünkösdi prédikációjának az első részét olvashatjuk az alábbiakban. Ferenc pápa szokásától eltérően most hosszan beszélt. Hosszan, de minden mondatának súlya van, a Szentlélek kíván általa megérinteni minden Krisztust követőt! Olvassuk figyelemmel, és engedjük a lelkünkbe ezeket a szavakat!
" 'A kegyelmi adományok sokfélék, de a Lélek csak egy' (1Kor 12,4). Ezt írja Pál apostol a korintusiaknak. És így folytatja: 'A szolgálatok sokfélék, de az Úr csak egy. Az erőmegnyilvánulások sokfélék, de Isten, aki mindenkiben mindezt végbeviszi, egy' (1Kor 12,5-6). Sokfélék és egy: Szent Pál ragaszkodik két, látszólag ellentétes szó összekapcsolásához. Azt akarja mondani nekünk, hogy a Szentlélek az az egy, aki összekapcsolja a sokféléket; és hogy az Egyház így született: sokfélék vagyunk, kiket a Szentlélek egyesít.
Menjünk hát vissza az Egyház kezdeteihez, pünkösd napjáig! Figyeljük meg az apostolokat: vannak köztük egyszerű emberek, akik kétkezi munkából élnek, például halászok, és ott van Máté, aki képzett adóbehajtó. Eltérő származási helyek és társadalmi életkörülmények, héber és görög nevek, szelíd és tüzes természetek, különböző felfogások és fogékonyságok. Mindenki más volt. Jézus nem változtatta meg, nem uniformizálta őket, nem csinált belőlük sorozatgyártott bábocskákat. Nem. Meghagyta sokféleségüket, és most egyesíti őket, felkenve őket Szentlélekkel. Az egyesítés - sokféleségeik egyesítése - a felkenéssel jön létre. Pünkösdkor az apostolok megértik a Lélek egyesítő erejét. Saját szemükkel látják, amikor valamennyien, bár eltérő nyelveket beszélnek, egyetlen népet alkotnak: Isten népét, melyet a Lélek hoz létre, aki összeszövi az egységet sokszínűségünkkel, aki harmóniát ad, mert a Lélekben van a harmónia. Ő a harmónia.
Most nézzünk magunkra, nézzük a mai Egyházat. Megkérdezhetjük magunktól: "Mi egyesít bennünket, mi az alapja egységünknek?" Köztünk is vannak különbözőségek, például vélemények, választások, fogékonyságok szempontjából. De mindig fenyeget bennünket a kísértés, hogy kivont karddal védjük elképzeléseinket, melyekről azt hisszük, hogy mindenki számára jók, és hogy csak azokkal értsünk egyet, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Veszélyes ez a kísértés, megoszt bennünket. Ez egy saját képünkre fabrikált hit, nem olyan, amilyet a Lélek akar. Azt gondolhatnánk, hogy a köztünk lévő egységet ugyanazok a dolgok hozzák létre, amelyekben hiszünk, és ugyanazok a magatartásformák, amelyeket követünk. Ennél sokkal többről van szó: a mi egységünk alapelve a Szentlélek. Ő emlékeztet bennünket, hogy mindenekelőtt Isten szeretett gyermekei vagyunk; ebben mindnyájan egyformák, egyébként mindnyájan mások vagyunk. A Lélek eljön hozzánk, minden különbözőségünkkel és nyomorúságunkkal, hogy elmondja: egy Urunk van, Jézus, és egyetlen Atyánk, és ezért mindnyájan testvérek vagyunk! Innen induljunk el, olyannak lássuk az Egyházat, amilyenné a Lélek teszi, és nem amilyenné a világ. A világ jobb- és baloldaliakat lát bennünk, ezzel vagy amazzal az ideológiával; a Lélek az Atyáénak és Jézusénak lát bennünket. A világ konzervatívokat és haladókat lát; a Lélek Isten gyermekeit. A világias tekintet hatékonyabbá teendő struktúrákat lát; a Lélek szerinti tekintet irgalmat kolduló testvéreket.
A Lélek szeret bennünket és ismeri mindnyájunk helyét az egészben: számára nem szélfútta konfettik vagyunk, hanem az ő mozaikjának pótolhatatlan darabkái..."
Forrás: Magyar Kurír