67. nap: Életvezetés, mint önkibontakoztatás – Papp Miklós gondolatai

A mai napon a személyes mentálhigiéné irányába "evezünk". Ehhez az egyik legismertebb hívő szakembert, Papp Miklós atyát hívjuk segítségül. Sorai által erősödjünk belsőleg! 

"Alapvetően nem azt látjuk, hogy a döntések függetlenül, totális szétszórtságban vagy teljes ellentmondásban állnának egymás mellett, hanem sorozatot alkotnak: a döntések fényképek, de filmmé állnak össze. A fényképek és a film mögött létezik a személy, a döntéshozó: a döntésekben és az életvezetés filmjében a személy profilja rajzolódik ki, róla szólnak. A döntések a személy önmegvalósulásai. Használhatjuk a beszéd hasonlatát is: a nyelv használatának vannak grammatikai szabályai, de mégis egyéni, személyes, olykor művészi, ki hogyan használja a nyelvet. A nyelvhasználatban maga a személy közli önmagát. A döntések is ilyenek: vannak tények, határok, szabályok, mégis a döntéseken keresztül a személy önmagát mondja ki, valósítja meg - egyedi módon.

A döntés tulajdonképpen önrendelkezés. A személy a döntéseken keresztül valósítja meg önmagát, így az életvezetés tulajdonképpen önkibontakoztatás. A döntéseknek természetesen hierarchiájuk van: minél jobban "belemondja" magát a személy a döntésbe, minél inkább elválaszthatatlan az identitásától, annál inkább életre szólóak ezek a döntések. Ilyen nagy döntések a hit vállalása, a házasság, a szülőség, a hivatás, de kevésbé "mondja bele" magát pl. egy pizza választásba. A nagy döntésekbe a személy a legintenzívebben "mondja bele" magát, a legmélyebben ezekkel identifikálódik, ezek megtartásához önelköteleződéssel ragaszkodik, s ezek feladása valamilyen szinten önfeladás is. A nagy döntéseket aztán napi szinten közép - és rövidtávú döntésekkel realizáljuk, hogy ne maradjanak absztrakt álmok.

A Biblia úgy beszél az ember teremtéséről, mint aki istenképiséget kapott, hogy "művelje és őrizze" a világot. A művelés az életvezetése alakítását is jelenti: Isten az embert megszólítja, partnerként tekint rá, az együttműködés lehetőségével tünteti ki - még a többi teremtmény passzívan van alávetve neki. Isten az embert olyan szabadsággal tiszteli meg, hogy dönthessen önmagáról: Isten az embert "saját döntése hatalmába adta" (Sir 15, 14), persze Isten előtti felelősségben. A jó élet sikere rajtunk is múlik, sem a boldogság, sem a balsors nem végzetként hullik ránk, Isten sem oldja meg nélkülünk az életvezetésünket."

Részlet Papp Miklós: A jó és a rossz között - az életvezetés etikája c. könyvéből