5. nap: Pénteki böjt, ami jó

Sok keresztény manapság már nem böjtöl, nem látja ennek értelmét. Az esetek többségében ez azért van, mert még nem tapasztalta meg a böjtben rejlő erőt.

Mást ír elő a katolikus tanítás és mást a protestáns. Hazánkban római katolikusok vagyunk legtöbben, egyházunk alig kér valamit: minden péntek bűnbánati nap, hústól való megtartóztatás van előírva, de jócselekedetekkel ez kiváltható. Kivétel ez alól a nagyböjt, amikor péntekenként nem eszünk húst, hamvazószerdán és nagypénteken pedig ezt kiegészítve csak naponta 3 alkalommal étkezhetünk, egyszer lakhatunk jól. Természetesen a gyerekekre, a betegekre és az idősekre ez sem vonatkozik kötelező jelleggel...

Ha Medjugorje jut eszünkbe, ott szerdán és pénteken kenyéren és vízen való böjtölés a kérés. Na, ez már embert próbáló. Viszont akik ezt hosszú ideig megtartottuk, mind - mind számos kegyelemről számolhatunk be. A böjt ugyanis a test imája. Ha ezt hittel tesszük, az Úr megáldja az áldozatunkat. Tehát ne az előírások súlya felől közelítsünk, hanem arra gondoljunk, hogy Isten számára a böjtölésünk egy imádság, egy kérés, egy szeretet cselekedet. Sok ízben megtapasztaltuk, hogy nagy bajban összefogva önkéntes böjtöt hirdettünk egy adott szándékért, és Isten nem késlekedett, válaszolt a testünk imájára.

Jézus is beszél a böjtölésről: "Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." (Mt 6, 16-18)

Közeledve a nagyböjt végéhez, ma arra biztatunk mindenkit, hogy próbáljon szemléletet váltani, és szívből böjtölni, hogy az valóban a test imája legyen!