46. nap: „Egy ilyen különleges válsághelyzetben sok mindent megtanulhatunk” - Bátor Botond pálos atya véleménye napjainkról

Az alábbiakban a hargitafürdői plébános, pálos szerzetes pap testvér mondja el gondolatait a kialakult helyzetről. A Magyar Kurírnak adott interjújából szemezgettünk... Nézetei építőek, reménységben gazdagok.

"Nyilvánvaló, hogy semmi nem történik Isten tudta nélkül, hogy aztán ez büntetés vagy nem, azt nem tisztem meghatározni. Az viszont biztos, hogy minden történelmi helyzet arra való, hogy az ember megtanulja azt, amit meg kell tanulnia, az apró részleteket meg el kell felejteni. Egy ilyen különleges válsághelyzetben sok mindent megtanulhatunk. Így azt, hogy mik az igazi értékek az ember életében, amikre eddig nem figyelt oda, annyira megszokott dolgok voltak. Ezek most új értelmet kapnak, felismerjük a fontosságukat. A család, a gyermekeink, a hazánk iránti szeretetünk, ezek mind felbecsülhetetlen értékek, akárcsak a hitünk, a jövőbe vetett reményünk. Az, hogy egyáltalán élünk, az egészségünk, a testünk, a lelkünk. Ezek mind csodálatos és fentről kapott, ingyenes ajándékok.

Egy ilyen helyzetben, amikor a materiális világ működése szinte teljesen leállt, az ember figyelme arra irányul, ami igazán értékes az életében, és ami ingyenes.

Nagyon sokáig arra figyeltünk csak, amiért fizetnünk kell, azt tartottuk értéknek, pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez így van, sőt, ezek elenyészőek azokhoz az értékekhez képest, amik teljesen ingyenesek az életünkben...

Azzal alapjában véve nincs baj, ha az embereknek vannak céljaik, amiket meg akarnak valósítani. A kérdés az, hogy kinek az érdeme a megvalósítás? Nagyon sokan úgy gondolják, elindulnak egy úton, végigjárják, tűzön-vízen át elérik, amit akarnak, s a végén leülnek és elégedetten vállon veregetik magukat. Ezentúl talán jobban megköszöni az ember a Jóistennek, és Rajta keresztül a környezetének, a körülötte élő embereknek, hogy valamit sikerült megvalósítania. Természetesen egy cél elérésében én is szereplő vagyok, és a magam részét is megköszönöm Istennek, hogy adott ehhez erőt, kitartást.

Az ember túlzottan elbizakodottá vált, és a kitűzött célok elérését kizárólag saját érdemeinek tekintette, és megfeledkezett Istenről, de a környezetében élő emberekről is, akiknek támogatása, segítsége nélkül nem tudott volna előrébb jutni. Ez a legfájóbb: amikor valaki ezt hiszi, pedig sokan ott voltak körülötte, elsősorban a Jóisten. Soha semmi nem történik csak önmagunk akaratából, a mostani helyzetben ezen is érdemes sokaknak elgondolkodniuk...

A szükség mindig Isten felé lendít, egyúttal a remény felé is, mert ha az ember elveszíti a reményét, akkor a hite és a szeretete is elveszik, akkor az ember magába zárkózik, csüggedés, tehetetlenség veszi körül. A három isteni erény - hit, remény, szeretet - alapvetően fontos az ember életében. A történtek ellenére is tele vagyok reménnyel, és vannak is megvalósításra váró terveim. Hiszek abban, hogy a Jóisten áldásával ezek végül megvalósulnak, még ha az ember rengeteg akadályba is ütközik közben."

Forrás: Magyar Kurír