366. nap: Látni akarjuk Jézust!
Ferenc pápa a keresztről, annak helyes értelmezéséről, a Jézussal való találkozásról beszél az alábbiakban...
"A nagyböjt ezen ötödik vasárnapján a liturgiában azt az evangéliumi szakaszt halljuk, amelyben Szent János egy olyan eseményt közöl, amely Krisztus életének utolsó napjaiban, nem sokkal kínszenvedése előtt történt (vö. Jn 12,20-33). Amikor Jézus Jeruzsálemben volt húsvét ünnepén, néhány görög férfi, mivel kíváncsiak voltak Jézus működésére, kifejezik azon vágyukat, hogy láthassák őt. Odamennek Fülöp apostolhoz, és azt mondják neki: "Látni akarjuk Jézust" (Jn 12,21). "Látni akarjuk Jézust." Jegyezzük meg azt a vágyat: "Látni akarjuk Jézust." Fülöp beszél róla Andrásnak, majd együtt elmondják a Mesternek.
Ezeknek a görögöknek a kérésében arra a kérdésre ismerhetünk, amelyet sok férfi és nő - mindenhol és mindenkor - az Egyházhoz és mindannyiunkhoz intéz: "Látni akarjuk Jézust."
És hogyan válaszol Jézus erre a kérésre? Elgondolkodtató módon. Azt mondja: "Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. [...] Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal meg, egyedül marad, ha azonban meghal, bőséges termést hoz" (Jn 12,23-24). Úgy tűnik, hogy ezek a szavak nem válaszolnak a görögök által feltett kérdésre. Valójában túlmutatnak rajtuk. Jézus ugyanis feltárja, hogy ő - minden emberért, aki keresni akarja őt - a rejtett búzaszem, mely kész meghalni, hogy bőséges termést hozzon. Mintha azt mondaná: ha meg akartok ismerni, ha meg akartok érteni, nézzétek a földben meghaló búzaszemet, vagyis nézzetek a keresztre.
A kereszt jelére gondolunk, mely az évszázadok során a keresztények par excellence jelképévé vált. A mai ember, aki szintén "látni akarja Jézust", s aki talán olyan országból és kultúrából származik, ahol a kereszténység kevéssé ismert, mit lát legelsőként? Mi a leggyakoribb jel, amellyel találkozik? A feszület, a kereszt. Ott van a templomokban, a keresztény otthonokban, még saját testünkön is viseljük. A fontos az, hogy a jel összhangban legyen az evangéliummal: a kereszt csak szeretetet, szolgálatot, feltétlen önajándékozást fejezhet ki: az csak így valóban az "élet fája", a bőséges élet fája.
Ma is sokan vannak, akik - gyakran anélkül, hogy kimondanák, bennfoglaltan - szeretnék "látni Jézust", szeretnének találkozni vele, szeretnék megismerni őt. Innen megérthetjük, milyen nagy felelősségünk van nekünk, keresztényeknek és közösségeinknek. Nekünk is válaszolnunk kell egy olyan élet tanúságtételével, amely elajándékozza magát a szolgálatban, egy olyan tanúságtevő élettel, mely felveszi Isten stílusát - a közelséget, az együttérzést és a gyengédséget -, és elajándékozza magát a szolgálatban. A szeretet búzaszemeit kell elvetnünk, de nem szavakkal, melyek elrepülnek, hanem konkrét, egyszerű és bátor tettekkel, nem elméleti ítélkezéssel, hanem a szeretet gesztusaival. Akkor az Úr - az ő kegyelmével - terméssel ajándékoz meg bennünket, akkor is, ha félreértések, nehézségek vagy üldöztetések, vagy klerikális legalista vagy moralista követelések miatt száradt a talaj. Szikkadt ez a talaj. Éppen akkor, a megpróbáltatásban és a magányban, miközben a búzaszem meghal, akkor jön el a pillanat, amikor az élet kihajt, hogy érett termést hozzon a maga idején.
A halál és az élet ezen összefonódásában tapasztalhatjuk meg az örömet és a szeretet igazi termékenységét, amely mindig, ismétlem, Isten stílusában - a közelségben, az együttérzésben, a gyengédségben - valósul meg.
Szűz Mária segítsen, hogy követni tudjuk Jézust, hogy erősen és vidáman járjunk a szolgálat útján, hogy Krisztus szeretete átragyogjon egész magatartásunkon és egyre inkább mindennapi életünk stílusává váljon!"
Forrás: Magyar Kurír