359. nap: Engedjük, hogy Jézus „válságba sodorjon” bennünket!
Ferenc pápa szerint lehetséges egy üdvös válság is az emberiség számára. A hogyanról olvassuk el a szentatya szavait...
"A nagyböjt ezen negyedik vasárnapján az eucharisztikus liturgia ezzel a felhívással kezdődik: "Örülj, Jeruzsálem..." (vö. Iz 66,10). Mi az oka ennek az örömnek? A nagyböjt közepén mi indokolja ezt az örömet? A mai evangélium azt mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy odaadta egyszülött Fiát, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Ez az örömteli üzenet a keresztény hit középpontja: Isten szeretete abban érte el csúcspontját, hogy odaadta Fiát a gyenge és bűnös emberiség számára. Fiát adta nekünk, mindannyiunknak! Ez derül ki a Jézus és Nikodémus közti éjszakai párbeszédből, melynek egy részét a mai evangéliumi szakasz közli (vö. Jn 3,14-21). Nikodémus, mint Izrael népének minden tagja, várta a Messiást, akit erős emberként képzelt el, aki hatalommal ítéli majd a világot. Ezzel szemben Jézus megingatja őt ebben a várakozásában azzal, hogy három szempont szerint mutatja be magát: ő a kereszten felmagasztalt Emberfia; ő Isten Fia, akit Isten az emberek üdvösségéért a világba küldött; és a világosság, aki elválasztja az igazságot követőket a hazugságot követőktől. Ezt a három szempontot látjuk: Emberfia, Isten Fia és a világosság.
Jézus először is az Emberfiaként mutatkozik be (Jn 3,14-15). A szöveg a bronzkígyó történetére utal (vö. Szám 21,4-9), amelyet - Isten akaratából - Mózes felállított a pusztában, amikor a népet mérgező kígyók megtámadták; azok a marást szenvedett emberek, akik a bronzkígyóra néztek, meggyógyultak. Hasonlóképpen: Jézust is felemelték a keresztre, és aki hisz benne, gyógyulást nyer a bűnből, és élni fog.
A második szempont: az Isten Fia (Jn 3,16-18). Az Atyaisten annyira szereti az embereket, hogy "odaadja" a Fiát: odaadta a megtestesülésben, és odaadta, hogy halálra adják. Isten adományának a célja az emberek örök élete: Isten ugyanis nem azért küldi Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem, hogy a világ Jézus által megmenekülhessen. Jézus küldetése üdvözítő küldetés, ő mindenkinek üdvösséget hoz!
A harmadik név, amelyet Jézus magának tulajdonít, a "világosság" (Jn 3,19-21). Az evangélium azt mondja: "A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot" (Jn 3,19). Jézus világba jövetele választásra késztet: aki a sötétséget választja, az kárhoztató ítélettel néz szembe, aki a világosságot választja, annak üdvösségre szól majd az ítélete. Az ítélet mindig az ember szabad választásának következménye: aki rosszat cselekszik, az a sötétséget keresi, a rossz mindig rejtőzködik, eltakarja magát. Aki igazat tesz, vagyis a jót cselekszi, az a világosságra megy, és megvilágítja az élet útjait. Aki a világosságban jár, aki a világossághoz közeledik, nem tehet mást, csak jócselekedeteket. A világosság jócselekedetekre késztet bennünket. Arra kapunk biztatást, hogy még nagyobb elkötelezettséggel tegyük ezt nagyböjt idején: hogy befogadjuk a világosságot lelkünkbe, hogy megnyissuk szívünket Isten végtelen szeretete előtt, gyengédséggel és jósággal teli irgalma, megbocsátása előtt. Ne felejtsétek el, hogy Isten mindig megbocsát, mindig, ha alázatosan bocsánatot kérünk! Elég csak megbocsánatot kérni, és ő megbocsát! Így megtaláljuk az igazi örömet, és örülhetünk Isten bocsánatának, aki újjáteremt, és életet ad.
A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy ne féljünk engedni, hogy Jézus "válságba sodorjon" bennünket! Üdvös válság lesz ez, gyógyulásunk érdekében; hogy örömünk teljes legyen!"
Forrás: Magyar Kurír