352. nap: „Jézus részesévé tesz saját erejének és bölcsességének” – mondta a Szentatya, aki Budapestre látogat
Ferenc pápa iraki ünnepi miséjének a homíliájából teszünk közzé egy részletet. Nagyon bölcsen, felemelően beszélt a sokat szenvedett ázsiai néphez...
"Az imént hallott evangéliumban (Jn 2,13-25) azt látjuk, hogy Jézus kiűzte a jeruzsálemi templomból a pénzváltókat és mindazokat, akik vásároltak és eladtak. Miért hajtotta végre Jézus ezt az annyira erős, annyira provokatív tettet? Azért, mert az Atya azért küldte, hogy megtisztítsa a templomot: nemcsak a kőből épült templomot, hanem főleg szívünk templomát. Ahogy Jézus nem tűrte, hogy Atyja háza piaccá váljon (vö. Jn 2,16), úgy azt sem szeretné, hogy szívünk koszos, rendetlen, zavaros hely legyen. A szívet ki kell pucolni, rendbe kell tenni, meg kell tisztítani. Mitől? A bepiszkoló hamisságoktól, a képmutatás kétszínűségétől. Ezek mindannyiunkban megvannak. Olyan betegségek ezek, amelyek ártanak a szívnek, beszennyezik és kettőssé teszik az életet. Meg kell tisztulnunk csalóka bizonyosságainktól, melyek kiárusítják az Istenbe vetett hitet mulandó dolgokért, pillanatnyi érdekekért. Ki kell söpörni szívünkből és az Egyházból a hatalom és a pénz baljós sugallatait.
Szívünk megtisztításához be kell piszkítanunk a kezünket: felelősséget kell vállalnunk, és nem nézhetjük tétlenül fivéreink és nővéreink szenvedését. De hogyan tisztítsuk meg a szívünket? Egyedül nem tudjuk, szükségünk van Jézusra.
Neki van hatalma legyőzni bajainkat, meggyógyítani betegségeinket, helyreállítani szívünk templomát. Ennek megerősítéseként, tekintélyének jeleként azt mondja: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem" (Jn 2,19). Jézus Krisztus, egyedül ő tud megtisztítani bennünket a gonosz műveitől, ő, aki meghalt és feltámadt, aki az Úr! Kedves fivéreim és nővéreim, Isten nem hagy meghalni bűnünkben. Még ha hátat fordítunk is neki, ő sosem hagy magunkra bennünket. Keres bennünket, utánunk jön, hogy bűnbánatra biztasson és megtisztítson bennünket. "Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr Ezekiel száján keresztül -, nem lelem kedvemet a gonosz halálában. Inkább annak örülök, ha a gonosz letér útjáról és él" (Ez 33,11). Az Úr azt akarja, hogy megmeneküljünk és szeretetének élő templomává váljunk testvériségben, szolgálatban és irgalmasságban.
Jézus nemcsak megtisztít bűneinktől, hanem részesévé tesz saját erejének és bölcsességének. Megszabadít bennünket a hit, a család, a közösség megosztó, szembeállító, kizáró felfogásmódjától, hogy olyan Egyházat és társadalmat építsünk, amely nyitott mindenki előtt és törődik a leginkább rászoruló fivéreinkkel és nővéreinkkel. Ugyanakkor meg is erősít bennünket, hogy tudjunk ellenállni a bosszúállás kísértésének, mely a megtorlás végtelen spiráljába sodor bennünket.
Elküld bennünket a Szentlélek erejével, de nem áttérők keresésére, hanem az ő misszionárius tanítványaiként, olyan férfiakként és nőkként, akik arról tanúskodnak, hogy az evangéliumnak van hatalma az élet megváltoztatására.
A Feltámadt Jézus Isten békéjének és az ő irgalmának eszközeivé tesz bennünket, egy új társadalmi rend türelmes és bátor munkásaivá. Így, Krisztusnak és az ő Lelkének erejével megvalósul az, amit Pál apostol a korintusiaknak megjövendöl: "Isten balgasága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél" (1Kor 1,25) Alázatos és egyszerű emberekből álló keresztény közösségek az eljövendő országnak, a szeretet, az igazságosság és a béke országának jelévé válnak.
"Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem" (Jn 2,19). Testének templomáról, tehát az ő Egyházáról is beszélt. Az Úr megígéri nekünk, hogy feltámadásának erejével fel tud támasztani bennünket és közösségünket az igazságtalanság, a megosztottság és a gyűlölet okozta romok alól. Ezt az ígéretet ünnepeljük ebben az eucharisztiában. A hit szemével felismerjük a keresztre feszített és feltámadott Úr jelenlétét körünkben, megtanuljuk befogadni az ő felszabadító bölcsességét, megtanulunk megpihenni sebeiben, és gyógyulást és erőt találni világunkba érkező országának szolgálatára. Sebei által gyógyultunk meg (vö. 1Pét 2,24); kedves fivéreim és nővéreim, sebeiben találjuk meg irgalmas szeretetének balzsamát; mert ő, az emberiség irgalmas szamaritánusa minden sebet be akar kenni, minden fájdalmas emléket be akar gyógyítani, és a béke és testvériség jövőjét akarja inspirálni ezen a földön..."
Forrás: Magyar Kurír