333. nap: Nagyböjt elején

A mai napon a szentatya nagyböjti üzenetéből szemezgettünk, ezzel kívánunk ráhangolódást nyújtani az előttünk álló hetekre.

"Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki "megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény "élő vizéből", és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.

A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1-18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.

(...)

A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy "lakást vegyen" nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli - az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is -, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis "kegyelemmel és igazsággal telve" (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.

(...)

A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: "Ne félj, mert megváltottalak" (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.

"Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni" (Fratelli Tutti, 187)."

Forrás: Magyar Kurír