296. nap: Isten felénk tanúsított stílusa a közelség

A mai napon a szentatya vasárnapi gondolatait adjuk közzé, amelyet Jézus megkeresztelkedéséhez mondott. Nagyon mély, biblikus, ugyanakkor emberi - ahogyan ezt Ferenc pápától megszokhattuk.

"Ma az Úr megkeresztelkedését ünnepeljük. Néhány nappal ezelőtt csecsemőként láttuk Jézust, akit meglátogattak a háromkirályok; ma pedig felnőttként találjuk a Jordán partján. A liturgia mintegy harminc évnyi ugrásra késztet bennünket, s erről a harminc évről csak egy dolgot tudunk: rejtett életévek voltak, melyeket Jézus a családjával töltött - először néhány évet Egyiptomban migránsként, hogy elkerülje Heródes üldözését, a többi évet pedig Názáretben, elsajátítva József mesterségét. Tehát családban élt, engedelmeskedett szüleinek, tanult és dolgozott. Megrendítő, hogy a legtöbb időt a földön az Úr így töltötte, a mindennapi, feltűnés nélküli életet élte.

Az evangéliumok alapján úgy gondoljuk, hogy három évet töltött prédikálással, csodatételekkel és sok minden mással, hármat, a többi évet, az összes többi évet pedig rejtetten, családja körében töltötte. Örvendetes üzenet ez számunkra: feltárja a mindennapi élet nagyságát, megmutatja, mennyire fontos Isten szemében az élet minden mozdulata és pillanata, a legegyszerűbb is, a legrejtettebb is.

E harminc rejtett év után kezdődik Jézus nyilvános működése, és pontosan a Jordán folyóban történő megkeresztelkedésével kezdődik. De Jézus Isten, miért keresztelkedik meg hát? János keresztsége bűnbánati szertartás volt, annak volt a jele, hogy a megkeresztelkedő meg akar térni, jobbá akar válni, és bocsánatot kér bűneiért. Jézusnak biztosan nem volt rá szüksége. Keresztelő János ugyanis megpróbál ellenkezni, de Jézus ragaszkodik hozzá. Miért? Mert a bűnösökkel akar lenni: ezért beáll a sorukba, és ugyanazt teszi, amit ők. A népnek, a többieknek a hozzáállásával, azoknak az embereknek a magatartásával, akik, ahogy egy liturgikus himnusz mondja, "mezítelen lélekkel és mezítláb" közelednek. Mezítelen lélekkel, minden takargatás nélkül, pőrén, bűnösen. Ezt a gesztust hajtja végre Jézus: bemegy a folyóba, hogy alámerüljön a mi állapotunkba. A keresztség ugyanis pontosan "alámerülést" jelent.

Szolgálatának első napján Jézus bemutatja nekünk "programnyilatkozatát". Azt üzeni nekünk, hogy ő nem felülről szabadít meg bennünket, nem egy szuverén döntéssel vagy kényszerítő tettel, rendelettel, nem: ő úgy ment meg, hogy segítségünkre siet, és magára veszi bűneinket.

Így győzi le Isten a világ rosszaságát: leereszkedik, és magára veszi annak terhét. Ez az a mód, ahogyan mi is felemelhetünk másokat: nem ítélkezve, nem felszólítva, hogy mit tegyen, hanem mellé állva, osztozva szenvedésében, továbbadva neki Isten szeretetét. Isten felénk tanúsított stílusa a közelség. Ő maga mondta Mózesnek: "Gondoljatok csak bele: melyik néphez vannak olyan közel isteneik, mint amilyen közel én vagyok hozzátok?"

Isten felénk tanúsított stílusa a közelség. Jézusnak ez után az együttérzést kifejező tette után egy rendkívüli dolog történik: az ég megnyílik, és végre kinyilvánul a Szentháromság. A Szentlélek galamb formájában leereszkedik (vö. Mk 1,10), az Atya pedig azt mondja Jézusnak: "Te vagy az én szeretett Fiam" (Mk 1,11). Isten akkor nyilvánul ki, amikor megjelenik az irgalom. Ne felejtsétek el: Isten akkor nyilvánul ki, amikor megjelenik az irgalom, mert ez az ő arca. Jézus a bűnösök szolgájává válik, és Fiúnak hirdettetik ki; leereszkedik hozzánk, és a Lélek leszáll rá. A szeretet szeretetre indít. Ez ránk is érvényes: a szolgálat minden gesztusában, az irgalmasság minden cselekedetében kinyilvánul Isten, Isten letekint a világra. Ez érvényes ránk!

Mielőtt még bármit is tennénk, életünket már a ránk ereszkedett irgalom jellemzi. Ingyenesen mentettünk meg. Az üdvösség ingyenes. Ez Isten irgalmának ingyenes gesztusa felénk. Szentségi módon ez keresztségünk napján történik; de azok is, akik nincsenek megkeresztelve, mindig megkapják Isten irgalmát, mert Isten ott van, vár, várja, hogy a szív ajtaja megnyíljon. Közeledik, és hadd mondjam így: irgalmával megcirógat bennünket.

A Szűzanya, akihez most imádkozunk, segítsen megőrizni identitásunkat, vagyis azt az identitásunkat, hogy "irgalomra leltek" vagyunk, ami hitünk és életünk alapja!"