291. nap: Új főpásztorunk első szavai
Urunk megjelenésének főünnepén szentelték püspökké és iktatták be főpásztori hivatalába Felföldi László atyát a Pécsi Székesegyházban. Az ünnepi szentmise zárásaként püspök atya a hívekhez szólt. Köszöntő szavai után megosztotta velünk első üzenetét, felhívását, bátorítását. Olvassuk örömmel és hálás szívvel.
"Ebben a hivatásban én ma ültem az iskolapadba, még minden ismeretlen, még nagyon sok kérdésem van, még segítségre szorulok itt a Pécsi Egyházmegyében.(...)
Ilyenkor az új püspöknek valami fergetes programbeszédet kellene elmondani, hogy "Mit akarok? Mit tervezek? Hogy látom a jövőt?", de mivel nem tudom, milyenek a lehetőségek, még ismerkednem kell az emberekkel, a közösségekkel, az egyházközséggel, ezzel a földdel. Ezért csak a szívemből tudok egy most jelenlévő üzenetet megfogalmazni. Valójában három szó, amit most fontosnak érzek: barátság, kenyér, béke. Azt mondja Jézus: "Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!" (Jn 15, 15b-17). Csak ez a feladatunk, ez a küldetésünk. Itt és most. De ez, csak egymást segítő, erősítő barátságban valósítható meg.(...)
Most egy kicsit úgy érzem magam, mint a messze földről jött kovász, mert egyedül nem lesz belőle kenyér. Csak ha hozzáadják a hívek, a családok, a paptestvérek a saját részüket. De akkor, hiszem, hogy ízletes, finom lelki kenyér jut minden család, minden egyházközség asztalára. A legfélelmetesebb éhség a lelki éhség, a szeretetéhség, amely lehet, hogy ott van bennünk vagy a mellettünk élőben. Jézus csak ennyit kér, hogy a nála megélt szeretetkenyérből juttassunk testvéreinknek, a ránk bízottaknak és mindazoknak, akik éhezik és szomjazzák az emberi méltóságot, a szép emberi kapcsolatokat, a közösség meghívó és megtartó szeretetét. Nekünk kell, itt és most, tápláló kenyérré, éltető kenyérré válni, amely újra összehoz, és újra összeköt egymással és Krisztussal. A terített asztal, az oltár jó ízének, tápláló erejének feltétele a béke. Az ember, a család és a közösségek élete, békéje soha ilyen nagy veszélyben nem volt. Ezt a Krisztustól kapott kenyeret, békét ma sokkal tudatosabban kell védeni, mint a mögöttünk hagyott évtizedekben.(...)
A COVID járvány talán a legfontosabbak között megtanít bennünket a küzdelemre, mert a vírus harca ellenünk, nem a maszkon, nem a védőoltáson dől el, hanem a szervezetünk ellenállóképességén. Az egészség, a béke valójában a vírusok és bacillusok kiegyensúlyozott harca bennünk, értünk. Itt és most ez a küzdelem vár ránk. Nem a miértekre kell választ találnunk, hanem a hogyant kell Krisztus akarata szerint megválaszolnunk és megvalósítanunk. Jókai Anna ezt így fogalmazza meg: " A hova nem rajtunk áll, a miért az Isten titka, a hogyan a mi szabadságunk." Különösen is fontos, hogy most komolyan vegyük ezt a küzdelmet. Férjek, édesapák, akiknek most kell megvédeniük családjaikat, otthonaikat és a béke szigetét megteremteni. Ha ezt megteszik, ha így élnek, akkor nyugodtak lehetnek, hogy ebben a védettségben a feleségek, az édesanyák megterítik túlcsordulóan a szeretet asztalát, az otthon biztonságában.
Kérem minden jó szándékú testvéremet, aki még érzi szívében, Isten hívó szavának örömöt ad fényét, hogy engedje begyógyulni az élet, az egyház okozta sebeket, és álljon mellénk! Álljon Krisztus ügye mellé! Krisztus számít ránk!"
Végül püspök atya a papokhoz szólt, emlékeztetve őket hivatásukra és felelevenítve bennük Szent Pál apostol buzdító szavait: "Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje. Esedezzetek szüntelen bensőséges könyörgéssel és imával a Lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban. Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát" (Ef 6,13-19).
A püspökszentelés visszanézhető itt /püspök atya szavai 3:01:00 - 3:16:00 között/: