254. nap: Isten jelenléte rajtunk múlik

Egy karmelita nővér gondolatait olvashatjuk alább, ami sok mai kérdésünkre választ ad. De ehhez is hit kell...

"Nagyon helytállónak érzem Peter Kreeft meglátását, miszerint manapság az emberek nem annyira az észérvek miatt veszítik el a hitüket, mint inkább a "félbeszakított tapasztalat" miatt. Nem várjuk ki a dolgok végét. Megéljük a szenvedést, és azt gondoljuk, Isten cserbenhagyott minket. Ezért mondja Keresztes Szent János, hogy az aszkézis legmagasabb foka a türelem. Általában csak visszatekintve értjük meg egy történés értelmét.

Gondoljunk Jób könyvére. Negyvenkét fejezeten át kellett − neki is és nekünk is − várni Isten válaszára! S Jóbnak nemcsak akkor kell hinnie, amikor jól mennek a dolgok, hanem akkor is, amikor úgy tűnik, a tapasztalatok ellentmondanak a hitének. Ez a hit végtelenül értékesebb, mint a "nélkülözhető hit", amikor minden jól megy, minden rendben van, és tulajdonképpen nincs is nagyon szükségem Istenre. Amikor annak ellenére hiszek, hogy most csak rosszat és nehezet tapasztalok magam körül, az a hit az örök középpontomból fakad. Isten léte nem tőlünk függ, a jelenléte viszont rajtunk múlik.

A reményt keresve sokat gondolok a japán kintsugi, az arany-összeillesztés művészetére. Az eltört porcelán- vagy cserépedény darabjait arannyal ragasztják, illetve illesztik össze. A törések mentén vékony aranycsíkok mintázata rajzolódik ki.

A sérülések helyreállítása után az edény szebbé válik, mint amilyen eredetileg volt. Istennek ez a válasza az emberi sebekre, világunk kríziseire.

A kotzki Vendel rabbi a nála összegyűlt vendégektől egyszer csak megkérdezte: "Hol van Isten?" Mindenki megütközött ezen a váratlan kérdésen, de a rabbi újra és újra föltette. A tanítványai azt mondták neki: "Hogy kérdezhetsz ilyet? Nézz körül, mennyi szépség van a világban, mennyi öröm és gazdagság - ezek mind Isten jelenlétének nyomai." De a rabbi csak a fejét rázta, és csendesen így szólt: "Isten ott van, ahová beengedik."

Forrás: Vigília