205. nap: A pápa kényelmetlenül konkrét lépéseket vár tőlünk

2020.10.13

A mai napon a szentatya új enciklikájának a bemutatójából adunk közzé egy részt, mintegy kedvet csinálva a benne megfogalmazott konkrét lépésekhez. Tartsunk Péter utódjával ezen az úton!

"Fratelli tutti kezdetű (sorban a harmadik) enciklikájának megírásával Ferenc pápa egyértelmű álláspontra helyezkedik: szükséges és elengedhetetlen, hogy a hit szemével fáradhatatlanul pásztázzuk korunk fejleményeit és folyamatait, máskülönben ugyanis magával a keresztény hittel, a hit legbelső igényeivel kerülünk ellentétbe.

Afelől sem hagy kétséget, hogy a hit szemével végzett tájékozódás eredményei egyetlen szűkebb csoport, egyetlen emberi szemléletmód elvárásait sem elégítik ki, hanem úgy adnak választ mindenkinek, hogy közben mindenkit kitessékelnek megcsontosodott nézeteinek zárt világából. A Fratelli tuttiban Ferenc pápa az elmúlt években már sokszor kifejtett nézeteit foglalja össze, ám mivel enciklika rangjára emeli korunkra vonatkozó látleletét és megoldásjavaslatait, nemcsak átmenetileg érdekes elgondolásokat fejt ki, hanem a tanítóhivatal tekintélyével ruházza fel mondanivalóját.

Mondanivalója pedig már csak azért is bőségesen van, mert nem hagyja nyugodni az a kérdés, hogyan lehet az evangéliumnak megfelelő módon élni korunkban.


Szavai nem sokat fognak mondani azoknak, akik biztosak benne, hogy már tökéletesen az evangélium szerint élnek - de mindenkit feladattal szembesítenek, akiben eleven a vágy, hogy az evangéliumhoz igazítsa az életét. Ehhez a tájékozódáshoz hívja segítségül a pápa Assisi Szent Ferencet, aki boldognak nevezte azt az embert, aki "úgy szereti és tiszteli a tőle távol lévőket, mintha együtt lenne velük", és aki egynek tudta magát mindenkivel. Ahogyan a Lumen fidei az Istennel való egységről szólt, a Laudato si' pedig a teremtett világgal való összetartozást ecsetelte, úgy a Fratelli tutti az emberiség egységét igyekszik elénk tárni.

A pápa tudja, hogy az Istenbe vetett hit önmagában még nem szavatolja az Isten akarata szerinti életet (74),  s ezért különös figyelemmel akarja bemutatni, mit kíván maga a hit az élet és a valóság konkrét összefüggéseiben.

Feltűnő, hogy az enciklika első fejezete lépten-nyomon hamis látszatról, illúziókról és manipulációkról beszél, mintha olyan világban próbálná érvényre juttatni a hit fényében megjelenő tényleges valóságot, ahol sok minden éppen elfedni igyekszik: ahol úgy torzítják el a nagy szavak (a demokrácia, az egység, az igazságosság) értelmét, hogy hatalmi eszközökként szolgálhassanak (14), ahol bizalmatlanságot keltenek és megosztják az embereket (15), és ahol addig számít igaznak valami, amíg a hatalmon lévők érdeke úgy kívánja, ha pedig már nem hasznos, elvetik (25). Szintén az illúziók világához tartozik, hogy bár a globalizáció révén látszólag közel kerültek egymáshoz az emberek, csak szomszédok lettek, nem testvérek.

A testvériség hiánya egyenértékű az emberiség egységének hiányával, és ennek a manipulatív, hamis látszatokban vergődő, egységet nélkülöző állapotnak a felszámolásához Ferenc pápa három utat ajánl: a közeledést, a tágasságot és az önállóságot.

Önmagában semmitmondó lenne, ha csak annyit állítanánk, hogy a Fratelli tutti reményt akar adni az emberiségnek. Nem,

a pápa a remény konkrét útját állítja elénk, kényelmetlenül konkrét lépéseket vár tőlünk.

Jezsuita identitása, a szentignáci szemlélődés jegyében a bibliai jeleneteket kézzelfoghatóan felidéző és türelmesen áttekintő lelkisége megindítóan nyilvánul meg, amikor beható figyelmet szentel az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédnek. A jól ismert, de csak ritkán megszívlelt jelenetsor alapján a közeledés fontosságára int: nem azt kell fürkésznünk, ki a felebarátunk, hanem a másikhoz közeledve a felebarátjává kell válnunk (80).

Főként azokhoz kell közelednünk, mondja a járvány miatt vatikáni "fogságra" kényszerülő és ezért szinte senkihez közeledni nem tudó egyházfő, akik elesettek és nehézségektől szenvednek: analfabéták lettünk a törékenyekhez és kiszolgáltatottakhoz fűződő helyes viszony terén (64), és megbetegítettük magunkat azzal, hogy hátat fordítottunk mások fájdalmának.

Magától a valóságtól szakadunk el (73), ha közönytől, erőszakos nacionalizmustól, idegengyűlölettől és mások megvetésétől hajtva (86) nem törődünk a világunkban egyre nagyobb számban jelen lévő "sérült" emberekkel.

Közeledjetek másokhoz, kiáltja szinte a fülünkbe a pápa, különben szűkösségre és bezárkózásra cserélitek azt a tágasságot és azt a nyitott szívet, amelyet az evangélium Jézusa vár tőletek"


                                                                                                                                 Forrás: Magyar Kurír