191. nap: Az engedelmesség a cselekvésben áll

Ferenc pápa vasárnapi beszédéből adunk közzé egy hosszabb részletet. A Szentatya ismét biblikus alapokról indulva a gyakorlati teológián keresztül a személyes lelki életbe való előrelépésre hív minket.

Amikor Isten országáról prédikál, Jézus ellenzi azt a vallásosságot, amelynek nincs kihatása az ember életére, és amely nem szólítja meg a lelkiismeretet és annak felelősségét a jóval és rosszal szemben. Erre mutat rá a két fiúról szóló példázatával is, amelyet Máté evangéliumában olvashatunk (vö. Mt 21,28-32). Az apa kérésére, hogy menjen ki dolgozni a szőlőbe, az első fiú hevesen azt válaszolja, hogy "nem, nem megyek", de aztán megbánja, és kimegy; ezzel szemben a másik fiú, aki azonnal azt válaszolja, hogy "igen, igen apa", valójában nem cselekszik, nem megy ki.

Az engedelmesség nem abban áll, hogy igent vagy nemet mondunk, hanem mindig a cselekvésben, a szőlő művelésében, Isten országának megvalósításában, a jó megtevésében.

A mai evangéliumban az első testvér az, aki jobb benyomást kelt, nem azért, mert nemet mondott apjának, hanem azért, mert a nem után "megtért" az igenre, bűnbánatot tartott. Isten mindannyiunkkal szemben türelmes: nem fárad bele, nem adja fel a mi nemünk után; arra is szabadságot ad bennünket, hogy elforduljunk tőle és hibázzunk.

Csodálatos dolog Isten türelmére gondolni! Arra, hogy az Úr mindig vár ránk; mindig mellettünk áll, hogy segítsen nekünk; de tiszteletben tartja szabadságunkat. És aggódva várja igenünket, hogy ismét apai karjaiba fogadjon és korlátlan irgalmával betöltsön bennünket.

Az Istenben való hit megkívánja, hogy mindennap megújítsuk a jó választását a rosszal szemben, az igazság választását a hazugsággal szemben, a felebaráti szeretet választását az önzéssel szemben. Aki áttér erre a választásra, miután megtapasztalta a bűnt, az első helyeket találja majd meg a mennyek országában, ahol nagyobb örömet okoz egyetlen megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz (vö. Lk 15,7).

Ám a megtérés, a szív megváltozása egy folyamat, olyan folyamat, amely megtisztít bennünket az erkölcsi szennyeződésektől. És olykor fájdalmas folyamat, mert némi lemondás és lelki harc nélkül nincs életszentség felé vezető út. Harcolnunk kell a jóért, harcolnunk kell, hogy ne essünk kísértésbe, hogy megtegyük, ami rajtunk áll, hogy aztán a boldogmondások békéjében és örömében élhessünk. A mai evangélium a keresztény élet megélésének módjára világít rá: a keresztény élet nem álmokból és szép vágyakból, hanem arra irányuló konkrét elköteleződésekből áll, hogy mindig megnyíljunk Isten akarata előtt és szeressük testvéreinket. De ezt, még a legkisebb konkrét elköteleződést sem lehet kegyelem nélkül megtenni. A megtérés kegyelem, melyet mindig kérnünk kell: "Uram, add meg a kegyelmet, hogy fejlődjek!" "Add meg a kegyelmet, hogy jó keresztény legyek!"

A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy tanulékonyak legyünk a Szentlélek működésben!