177. nap: Új életstílus: megbocsátás és irgalom
Ferenc pápa egy új életstílus elsajátítására hív minden embert. Ránk, keresztényekre ez különösen is igaz! Kezdjük el!
"A mai evangéliumban olvasható példabeszédben, mely az irgalmas királyról szól (vö. Mt 18,21-35) kétszer halljuk ezt a könyörgést: "Légy türelmes irántam, mindent megfizetek" (Mt 18,26.29). Első alkalommal az a szolga mondja, aki tízezer talentummal tartozik urának. Hatalmas ez az összeg, ma több millió euró lenne. Másodjára ugyanannak az úrnak egy másik szolgája ismétli meg. Neki is tartozása van, de nem ura felé, hanem a felé a szolga felé, aki a hatalmas összeggel tartozik. Az ő adóssága viszont nagyon kevés, talán annyi, mint egy hétnyi fizetés. A példázat középpontja az az engedékenység, amelyet az úr a nagy összeggel tartozó szolga iránt tanúsít. Az evangélista hangsúlyozza, hogy "az úrnak megesett a szíve" -sose felejtsétek el ezt a Jézusra jellemző kifejezést: »megesett a szíve«, Jézusnak mindig megesett a szíve -, tehát [megesett a szíve] a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte" (Mt 18,27). Hatalmas adósság, hatalmas adósságelengedés! De ez a szolga, rögön utána, kíméletlenül bánik társával, aki csak szerény összeggel tartozik neki. Nem hallgat rá, neki támad, és börtönbe vetteti, míg meg nem fizeti adósságát (vö. Mt 18,30), azt a kis adósságot. Az úr tudomást szerez róla, felháborodva magához rendeli a gonosz szolgát, és elítélteti (vö. Mt 18,32-34): "Oly nagy tartozást elengedtem neked, és te képtelen vagy elengedni azt a keveset?"
A példázatban kétféle magatartásformát találunk: Istenét - akit a király jelképez -, aki sokat megbocsát, mert Isten mindig megbocsát, és az emberét. Az isteni magatartásformában az igazságosságot irgalom hatja át, míg az emberi magatartásforma az igazságosságra korlátozódik. Jézus arra buzdít, hogy nyíljunk meg bátran a megbocsátás hatalma előtt, mert - jól tudjuk - az életben nem minden oldható meg igazságossággal. Szükség van arra az irgalmas szeretetre, amely az Úr válaszának alapja is Péter kérdésére, amely megelőzi a példabeszédet. Péter kérdése így hangzik: "Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki?" (Mt 18,21). Jézus így válaszolt neki: "Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem azt, hogy hetvenszer hétszer!" (Mt 18,22). A Biblia szimbolikus nyelvén ez azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátanunk!
Mennyi szenvedés, mennyi gyötrelem, mennyi háború elkerülhető lenne, ha a megbocsátás és az irgalom lenne az életstílusunk! A családban is, a családban is: mennyi szétszakadt család van, melyekben nem képesek megbocsátani egymásnak, mennyi testvér és nővér, akiket neheztelés mar belül. Az irgalmas szeretetet kell alkalmazni minden emberi kapcsolatban: a házastársak között, a szülők és gyermekeik között, a közösségeinken belül, az Egyházban, de a társadalomban és a politikában is.
Ma reggel, misemondás közben megálltam, mert szíven ütött egy mondat az olvasmányból, Sirák fiának könyvéből. A mondat így hangzik: "Gondolj a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel!" Szép mondat! Gondolj a végre! Gondolj arra, hogy majd koporsóban fekszel... és odáig akarod hordozni a gyűlöletet? Gondolj a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel! Hagyj fel a nehezteléssel! Gondoljunk csak erre a szíven ütő mondatra: "Emlékezz a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel!"
Nem könnyű megbocsátani, mert a nyugodt percekben azt mondjuk: "Ez az ember ezernyi módon ártott nekem, de sajnos én is sokat ártottam neki. Jobb, ha megbocsátok, hogy én is bocsánatot nyerjek." De aztán visszatér a neheztelés, mint az idegesítő nyári légy, amely visszajön, visszajön, és újból csak visszajön... A megbocsátás nemcsak egy pillanat kérdése, hanem folyamatos dolog ez ellen a neheztelés ellen, ez ellen a visszatérő gyűlölet ellen. Gondoljunk a végre, és hagyjunk fel a gyűlölködéssel!
A mai példabeszéd segít abban, hogy teljesen megértsük annak a kifejezésnek az értelmét, amelyet a Miatyánk imádságban mondunk: "Engedd el adósságainkat, amint mi is elengedjük azt adósainknak" ["Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"] (Mt 6,12). Ezek a szavak döntő igazságot tartalmaznak. Nem várhatjuk el Isten megbocsátását önmagunk számára, ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak. Van egy feltétel: gondolj a végre, Isten bocsánatára, és hagyj fel a gyűlölködéssel; űzd el a neheztelést, azt a bosszantó legyet, mely újból és újból visszajön! Ha nem törekszünk megbocsátani és szeretni, akkor mi sem kapunk megbocsátást és szeretetet.
Bízzuk magunkat Isten anyjának anyai közbenjárására: segítsen nekünk felismerni, mily nagy a tartozásunk Isten felé, és hogy mindig emlékezzünk Istenre, hogy szívünk nyitott legyen az irgalomra és a jóságra!"
Forrás: Magyar Kurír