106. nap: Az igazi bölcsességről
Ferenc pápa tegnapi beszédét adjuk közzé két részletben. Az ő megszokott stílusában, mély, biblikus tanítást ad a hívők részére. Külön kifejti a bölcsesség helyes útjának az irányát, és a célját. Tanuljunk tőle!
"A mai, vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mt 11,25-30) három részre tagolható: Jézus mindenekelőtt egy magasztaló és hálaadó himnuszt zeng az Atyának, amiért kinyilatkoztatta a szegényeknek és az egyszerűeknek a mennyek országának titkát; aztán feltárja a közte és az Atya között meglévő bensőséges és egyedülálló kapcsolatot; végül pedig arra hív, hogy menjünk hozzá, kövessük őt, hogy megkönnyebbülést találjunk.
Először is Jézus az Atyát dicséri, mert országának, országa igazságának titkait elrejtette "a bölcsek és tanultak elől" (Mt 11,25). Ironikus éllel nevezi így őket, mivel azt hiszik, hogy bölcsek, okosak, pedig - sok esetben - zárva van a szívük.
Az igazi bölcsesség a szívből is származik, nemcsak eszmék megértését jelenti: az igazi bölcsesség a szívbe is belép. És ha te tömérdek dolgot ismersz is, de a szíved bezárod, akkor nem vagy bölcs!
Jézus azt mondja, hogy Atyjának titkai a "kicsik" előtt van feltárva, vagyis azok előtt, akik bizalommal megnyílnak üdvhozó igéje előtt, akik megnyitják szívüket az üdvhozó ige előtt, akik érzik, hogy szükségük van őrá, akik mindent tőle várnak. Bizalommal meg kell nyitnunk szívünket az Úr előtt!
Ezután Jézus elmagyarázza, hogy mindent az Atyától kapott, és "Atyámnak" hívja, hogy a vele való kapcsolatának egyediségére utaljon. Ugyanis csak a Fiú és az Atya között létezik teljes viszonosság: az egyik ismeri a másikat, az egyik a másikban él. Ám ez az egyedülálló közösség olyan, mint egy kibomló virág, hogy ingyenesen felfedje szépségét és jóságát. És akkor elhangzik Jézus hívása: "Jöjjetek hozzám..." (Mt 11,28). Tovább akarja adni, amit az Atyából merít. Az igazságot akarja nekünk adni, és Jézus igazsága mindig ingyenes: ajándék, a Szentlélek, az Igazság.
Ahogyan az Atya a "kicsinyeket" részesíti előnyben, Jézus is az "elfáradtak és elnyomottak" felé fordul. Sőt magát is közéjük sorolja, mert ő "szelíd és alázatos szívű" (Mt 11,29), ilyennek mondja magát. Mint az első és harmadik boldogmondásban, az egyik az alázatosakról, a lélekben szegényekről, a másik a szelídekről szól (vö. Mt 5,3.5): Jézus szelídsége!
Jézus ilyen, "szelíd és alázatos", nem a lemondóan kesergők mintaképe, nem is egyszerűen áldozat, hanem az az Ember, aki "szívből" éli ezt az állapotot, teljes áttetszőségben az Atya szeretete, azaz a Szentlélek felé. Ő a "lélekben szegények" mintaképe, és az evangélium összes többi "boldogjának", akik teljesítik Isten akaratát és tanúságot tesznek az ő országáról."
Forrás: Magyar Kurír