A Szentlélek 50 évvel ezelőtt - is - meglepte az Egyházat (folytatás)
A Katolikus Karizmatikus Megújulást három vonás jellemzi: tudatos megtérés, a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben ("Szentlélek-keresztség", vö. ApCsel 1,5), a Szentlélek rendkívüli adományainak megjelenése és használata. Nem egyház akar lenni, csak kovász, mely új életet visz az Egyházba.
Az új pünkösd1 megjelenése és gyors elterjedése a Katolikus Egyházban
Sok katolikus fiatal a '60-as évek közepén kapcsolatba került a Cursillo mozgalommal. Néhányan már ekkor, 1965-ben (a II. Vatikáni Zsinat lezárásának évében!!!) új módon találkoztak a Szentlélekkel (pl. Ralph Martin, aki akkor még filozófia szakos egyetemi hallgató volt, később a "Megújulás" egyik vezetője lett). Egyesek megkapták a nyelvek adományát, de még nem ismerték fel, mi is az.
A pittsburghi Duquesne Egyetem és az Indiana-beli Notre Dame Egyetem hívő hallgatói között szoros kapcsolat alakult ki. Két könyv járt kézről kézre közöttük: a "Kereszt az aszfaltdzsungelben" (David Wilkerson, John és Elizabeth Sherril szerzőhármastól- 1963-ból) és a "Más nyelveken szólnak" (John Sherilltől, 1964-ből). Ez a két könyv a Cursillo mozgalomban a Szentlélek-keresztség megtapasztalásához vezetett.
1967. február 17-én a Duquesne-i Egyetem 25 hallgatója indult el egyetemi lelkészükkel és két professzorukkal (akik közben már megkapták a Szentlélek-keresztséget) lelkigyakorlatra. A lelkigyakorlat témája az Apostolok Cselekedetei volt. Elimádkozták a Veni Creator Spiritus kezdetű ősi himnuszt (ezzel kezdődött a XX. század a Vatikánban), majd bűnbánati liturgia és elmélkedés következett. Az ApCsel 2. fejezetéről szóló tanítása sokakban megindított valamit. Másnap estére születésnapi partit szerveztek, de egy nem várt csőtörés miatt minden késett. Patti Gallagher Mansfield bement a kápolnába, hogy összegyűjtse a többieket. Gondolta imádkozik egyet és továbbmegy, de nem így lett. Hirtelen a tabernákulum előtt a földön fekve találta magát és öröm töltötte el. Ugyanez történt többekkel, köztük David Mangan-nel, aki egyből a nyelvek adományát is megkapta. Születésnapi parti helyett szinte mindenki az emeleten lévő kápolnába ment (emeleti terem), és különböző módon mindnyájan megtapasztalták Isten szeretetét. Ez válaszra indította őket: sokan életükben először ekkor adták át magukat teljesen Istennek. Érdekes párhuzam, hogy az első pünkösd is egy emeleti teremben volt, és a XXIII. János pápa által kért új pünkösd is egy emeleti teremben kezdődött el.
A hétvége híre gyorsan terjedt. Egyetemről egyetemre egyre többen megtapasztalták a Lélek új kiáradását. A világi hívek után papok, szerzetesek és püspökök is bekapcsolódtak a katolikus pünkösdi mozgalomba. Először Európában, majd az összes kontinensen elterjedt a "mozgalom".
A hivatalos Egyház először ugyan óvatos volt, de nem elutasító. Suenens bíboros a legismertebb, aki már kezdetben a "Megújulás" mellé állt. VI. Pál pápa pedig 1975-ben a Lélekben való megújulást esélynek nevezte az Egyház számára.3
Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazta meg 1987. május 15-én a Nemzetközi Karizmatikus Kongresszus résztvevőinek: "A Szentlélekben az egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ennek a vitalitásnak ékesszóló megnyilvánulása ma; bátor tanúságtétel arról, amit a Lélek üzen az egyházaknak' (Jel 2,7)".4
Listár István
teológus
Hivatkozások
- vö. SUENENS , Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976 ;
valamint MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995 - MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995 41.
- vö. Kovács Gábor: A lángoló Isten, Marana Tha, Budapest, 1993. 163.
- Megújulási mozgalmak a Magyar Egyházban, kézirat
- Kovács Gábor: Tételek a karizmatikus megújulásról, in: Sievers,
- Ernst WV: Élet a Lélekben szeminárium - Lelkigyakorlatos munkafüzet -, Marana Tha, Budapest, 1994