A keresztényüldözés már az ajtónkban…

A képen nem a gyertya ég az adventi koszorún, hanem egy keresztény templom Európában…

Az Európai Keresztényekkel Szembeni Intolerancia és Diszkrimináció Megfigyelőközpontjának (OIDAC) új kutatása szerint 2024-ben a kontinensünkön több mint kétezer keresztényellenes gyűlölet-bűncselekményt regisztráltak. Drasztikusan megugrott a templomgyújtogatások száma. Emlékszünk a meggyilkolt katolikus papokra is. A keresztényüldözés már nemcsak a távoli kontinensek sajátja, hanem itt dörömböl az ajtónkon…

Ha megnézzük a térképet, amely a 2024-es eseteket mutatja, kitűnik, hogy főként Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban történtek ezek a támadások. Nyilván nem a helyi, a hitüket és értékrendjüket vesztett emberek az elkövetői ezeknek az akcióknak. De nem foghatunk mindent a bevándorlókra. Angliában egy olyan férfit tartóztattak le, aki egy kórház közelében lehajtotta a fejét és imádkozott. Finnországban évekkel ezelőtt egy, a Bibliát idéző képviselőt hurcoltak a bíróság elé. Ez lenne a szólásszabadság, valóban? Egyre inkább úgy látszik, hogy nekünk keresztényeknek nem azonosak a jogaink a másként gondolkozó emberekkel szemben. Nincs még törvénybe foglalva, de félő, hogy ez közeledik.

Hazánkban inkább saját magunk alatt vágjuk a fát - gondoljunk a 2024-es év eseményeire, amelyek megrengették a történelmi egyházakat. Itt külső fizikai üldözések nincsenek. Kényelmesek a közösségi házaink, megszépültek a templomok, még pénzt is adnak keresztény közösségi programokra. A történelem azonban arra figyelmeztet minket, hogy az elkényelmesedés is veszélyessé válhat. Csökkenhet a lelkesedésünk, az odaszántságunk. És emellett elfeledkezünk azokról, akik hitben testvéreink és szenvednek. Ha komolyan vennénk az összetartozásunkat, akkor naponta kellene imádkoznunk azokért, akiket hitükért üldöznek. Szükségük van a mi támogatásunkra!

Advent 2. vasárnapján vigyük az Úr elé azokat a testvéreinket, akik félelemben élnek, akiket bántanak a Jézushoz tartozásuk miatt! Kérjük a Szentlelket, adjon nekik erőt, bátorságot, türelmet! Sillye Jenő egyik dalában így imádkozik: "Bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt, mert Krisztus soha el nem hagyja őt"! Legyünk mi is irgalmasak, mint a mi Mennyei Atyánk!