989. nap: „A képmutatás a legnagyobb veszély”

2022.12.06

A mai napon Ferenc pápa vasárnapi homíliáját adjuk közzé, amelyben arra hív, hogy vessük le maszkjainkat, lássuk magunkat is és a másik embert is reálisan, Isten szemével!

"Ma, advent második vasárnapján a liturgia evangéliuma Keresztelő János alakját állítja elénk. A szöveg szerint "teveszőrből készült ruhát viselt", "sáska és vadméz volt az étele" (Mt 3,4), és mindenkit megtérésre szólított: "Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!" (Mt 3,2). Isten országának közelségét hirdette. Tehát egy szigorú és radikális életmódot folytató ember volt, aki első látásra kissé szigorúnak tűnhet, és félelmet kelthet bennünk. De tegyük fel a kérdést: miért javasolja őt az Egyház minden évben fő útitársunknak az adventi időszakban? Mi rejtőzik szigorúsága, látszólagos keménysége mögött? Mi János titka? Milyen üzenetet ad ma nekünk az Egyház Jánoson keresztül?

A Keresztelő, túl azon, hogy kemény ember volt, allergiás volt a kétszínűségre. Amikor például a képmutatásukról ismert farizeusok és szadduceusok közeledtek hozzá, "allergiás reakciója" nagyon erős volt! Némelyikük ugyanis csak kíváncsiságból vagy opportunizmusból kereste fel őt, mert János igencsak népszerű lett. Azok a farizeusok és szadduceusok a helyükön érezték, és a Keresztelő ostorozó felhívásával szemben azzal igazolták magukat, hogy "a mi atyánk Ábrahám" (Mt 3,9). Így - kétszínűség és önteltség közepette - nem ragadták meg a kegyelem alkalmát, az új élet kezdetének lehetőségét; abba az elbizakodottságba zárkóztak, hogy ők igazak. Ezért mondja nekik János: "Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!" (Mt 3,8). Ez olyan szeretetkiáltás, mint azé az apáé, aki látja, hogyan teszi tönkre a fia az életét, és azt mondja neki: "Ne dobd el az életedet!"

Valóban, kedves testvéreim, a képmutatás a legnagyobb veszély, mert még a legszentebb valóságokat is tönkreteheti.

A képmutatás komoly veszélyt jelent! Ezért van az, hogy a Keresztelő - ahogyan később Jézus is - keményen bánik a képmutatókkal. Elolvashatjuk például Máté evangéliumának 23. fejezetét, ahol Jézus nagyon határozottan szól a korabeli képmutatókhoz. És miért viselkedik így Keresztelő János és Jézus is? Hogy felrázza őket. Azok viszont, akik bűnösnek érezték magukat, "kivonultak hozzá [...], megvallották bűneiket, és megkeresztelkedtek" (Mt 3,5). Így van ez: Isten befogadásához nem kiváló teljesítményre, hanem alázatra van szükség. Így kell fogadni Istent, nem "kiválósággal": "erősek vagyunk, nagy nép vagyunk...", hanem alázattal: "bűnös vagyok"; de nem elvontan, hanem konkrétan "ezért és ezért", mindenkinek meg kell vallania - elsősorban önmagának - saját bűneit, saját hiányosságait, saját képmutatásait; le kell szállni a piedesztálról, és el kell merülni a bűnbánat vizében.

Kedves testvéreim, János a maga "allergiás reakcióival" elgondolkodtat bennünket. Nem vagyunk-e mi is néha egy kicsit olyanok, mint azok a farizeusok? Talán lenézünk másokat, azt gondoljuk, hogy mi jobbak vagyunk náluk, hogy életünket kezünkben tartjuk, hogy nincs szükségünk Istenre, az Egyházra, a testvéreinkre. Elfelejtjük, hogy csak egyetlen esetben szabad lenézni a másikra: amikor fel kell segíteni őt; ez az egyetlen eset, máskor nem szabad fentről lefelé néznünk! Az advent kegyelmi idő ahhoz, hogy levegyük maszkjainkat - mindannyiunknak megvan a maga maszkja -, és beálljunk az alázatosak sorába; hogy megszabaduljunk az elbizakodottságtól, az önelégültségtől, hogy meggyónjuk bűneinket, a rejtett bűnöket, és elfogadjuk Isten megbocsátását, hogy bocsánatot kérjünk azoktól, akiket megbántottunk. Így kezdünk új életet.

Csak egy út van, az alázatosság útja: megtisztulni a felsőbbrendűség érzésétől, a formalizmustól és a képmutatástól, hogy másokban testvéreket és nővéreket, hozzánk hasonló bűnösöket lássunk, Jézusban pedig meglássuk a Megváltót, aki értünk jön - nem másokért, hanem értünk -, úgy, amilyenek vagyunk, gyarlóságainkkal, nyomorúságainkkal és hibáinkkal együtt, mindenekelőtt pedig az arra való rászorultságunkkal, hogy felemeljenek bennünket, megbocsássák bűneinket és megmentsenek bennünket.

És emlékezzünk még valamire: Jézussal mindig van esély az újrakezdésre, sosincs késő. Legyetek bátrak, ő közel van hozzánk, és ez a megtérés ideje! Bárki azt gondolhatja: "Bennem van ez a helyzet, ez a probléma, amely miatt szégyellem magam..." De Jézus melletted áll, kezdd újra, mindig van lehetőség egy újabb lépés megtételére! Ő vár ránk, és sosem fárad el velünk. Sosem fárad el! Mi unalmasak vagyunk, de ő sosem fárad el. Hallgassunk Keresztelő János felhívására, és térjünk vissza Istenhez! Ne hagyjuk, hogy úgy teljen el ez az advent, mint a naptár többi napjai, mert kegyelmi időszak, a kegyelem ideje számunkra is, itt és most!

Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya segítsen nekünk, hogy találkozzunk az Úrral és testvéreinkkel az alázat útján, mely az egyetlen út, amin előrehaladhatunk!"

Forrás: Magyar Kurír