940. nap: Írjunk Istennek is sms-t!
A Szentatya modern hasonlattal bíztatja Isten népét, a gyakori és gyors imára. Érdemes kipróbálni...
"A mai liturgia evangéliuma Jézus aggódó kérdésével zárul: "Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). Mintha azt mondaná: amikor a történelem végén eljövök - de gondolhatjuk, hogy most is, életünk jelen pillanatában -, találok-e bennetek, világotokban egy kis hitet? Ez komoly kérdés. Képzeljük el, hogy az Úr ma jön a földre: sajnos sok háborút, nagy szegénységet, megannyi egyenlőtlenséget látna, ugyanakkor nagyszerű technikai vívmányokat, modern eszközöket és rohanó, soha meg nem álló embereket. De vajon találna-e olyanokat, akik időt szentelnek neki, akik szeretettel fordulnak hozzá, akik őt helyezik az első helyre?
Mindenekelőtt azt a kérdést tegyük fel magunknak: ha az Úr ma jönne el, mit találna bennem, az életemben, a szívemben? Milyen prioritásokat látna az életemben?
Mi nemegyszer sok sürgős, de felesleges dologra összpontosítunk, sok másodlagos dologgal foglalkozunk, sok másodlagos dolog miatt aggódunk; és talán anélkül, hogy észrevennénk, elhanyagoljuk azt, ami a legfontosabb, hagyjuk, hogy Isten iránti szeretetünk kihűljön, apránként kihűljön. Ma Jézus felajánlja nekünk a segítséget, hogy felmelegítsük langyos hitünket. Mi ez a segítség? Az imádság.
Az imádság a hit orvossága, a lélek gyógyszere. Ennek azonban állandó imádságnak kell lennie.
Ha egy kúrát kell követnünk a gyógyulásunkhoz, fontos, hogy jól betartsuk, hogy a gyógyszereket a megfelelő módon és időben, állhatatosan és rendszeresen beszedjük. Az életben mindenben erre van szükség. Gondoljunk az egyik növényünkre, amelyet a házban tartunk: mindennap következetesen táplálnunk kell, nem tehetjük meg, hogy túllocsoljuk, aztán pedig hetekig víz nélkül hagyjuk! Még inkább igaz ez az imádságra: nem élhetünk csak időről időre végzett imákból és mélyebb találkozásokból, hogy aztán "letargiába essünk". A hitünk kiszárad.
Szükségünk van az imádság mindennapi vizére, szükségünk van az Istennek szentelt időre, hogy ő beléphessen az időnkbe, a történelmünkbe;
szükségünk van állandó időszakokra, amikor megnyitjuk előtte szívünket, hogy mindennap szeretetet, békét, örömöt, erőt, reményt önthessen belénk; vagyis, hogy táplálja hitünket.
Ezért beszél ma Jézus "a tanítványainak - mindenkinek, nem csak egyeseknek! - arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni" (Lk 18,1). De valaki ellene vethetné: "De hogyan is tehetném? Nem élek zárdában, nincs sok időm imádkozni!" Ezen a nehézségen, mely igaz, talán segíthet egy bölcs, ma már kissé feledésbe merült lelki gyakorlat, amelyet az idősebbek, különösen nagymamáink jól ismernek: ezek az úgynevezett röpimák. Az elnevezése kissé szokatlan, de a lényege jó.
Mik a röpimák? Nagyon rövid, könnyen megjegyezhető imák, amelyeket gyakran ismételhetünk a nap folyamán, a különböző tevékenységeink során, hogy azonos "hullámhosszon" maradjunk az Úrral.
Nézzünk rá példát! Amint felébredünk, azt mondhatjuk: "Uram, köszönöm neked és felajánlom neked a mai napot!" Ez egy rövidke ima. Azután egy-egy tevékenység előtt elismételhetjük: "Jöjj, Szentlélek!" Azután két különböző dolog között így imádkozhatunk: "Jézusom, bízom benned, Jézusom, szeretlek!" Ezek apró imácskák, de ezek kapcsolatban tartanak bennünket az Úrral. Milyen gyakran küldünk "üzeneteket" (sms-eket) azoknak az embereknek, akiket szeretünk! Tegyük ezt az Úrral is, hogy a szívünk kapcsolatban maradjon vele! És ne felejtsük el elolvasni a válaszait! Az Úr mindig válaszol! Hol találjuk őket? Az evangéliumban! Tartsuk mindig kéznél, és lapozzuk fel naponta néhányszor, hogy kapjunk nekünk szóló életigét belőle!
És térjünk vissza ahhoz a tanácshoz, amelyet már sokszor adtam nektek: hordjatok magatoknál egy kis méretű evangéliumot, a zsebetekben, a táskátokban, és amikor van egy kis időtök, lapozzátok fel, olvassatok belőle, és az Úr válaszol!
Az Istenre hallgatásban hűséges Szűz Mária tanítson meg bennünket annak művészetére, hogy szüntelenül imádkozzunk, belefáradás nélkül!"
Forrás: Magyar Kurír