893. nap: Afréka a nigériai helyzetről – a hit szemével

2022.09.01

A pünkösdi nigériai merénylet után Afréka újra Nigériába készült. Az indulása előtt ezeket mondta:

"Amikor Nigériáról beszélünk, hiába tudjuk, milyen nagy ország, mégis egységesnek képzeljük, pedig nem az. Tudjuk, hogy eddig is történtek terrorcselekmények, volt keresztényüldözés - de mindez főként északon volt jellemző. Onnan sokan elmenekültek, a déli keresztény közösség befogadta őket, belső migrációs válság alakult ki emiatt, nőtt a munkanélküliség, az éhezés. Az ott élők már megszokták a korrupciót. Hozzászoktunk, hogy Nigériában történnek erőszakos cselekmények, hangos tőle a sajtó, ott van a Boko Haram, a fulani pásztorok...

Délen azonban eddig gazdasági jellegű bűncselekmények voltak leginkább - amikor elrabolnak embereket váltságdíj fejében -, azonban ennek jellemzően nem volt vallási színezete, főleg pénzért tették.

Az owói merénylet során viszont nem raboltak el senkit. Beszéltem aznap Basil atyával, az onitshai érsek alkancellárjával, és elmondta, hogy előző héten négy papot raboltak el. Az egyik egy metodista lelkész volt, akiért nagyon komoly váltságdíjat fizettek. Itt azonban nem kért senki pénzt, és ez nagy különbség, változás az eddigiekhez képest.

Az utóbbi években a számos problémához két újabb adódott: a Covid és az ukrajnai háború. A Covid miatti lezárások komoly éhínséget okoztak ebben az egyébként nagy olajkinccsel rendelkező országban. Sok szülő nem tudta többet iskolába járatni a gyermekét.

Január óta kétszer voltam kint, az ukrajnai háború hatásaként azóta duplájára emelkedett a dízelolaj ára. Ez katasztrófa, hiszen például a kórházban ezzel az üzemanyaggal működik a generátor, nélküle nem tudják beindítani a műszereket, a CT-t... Mindez egy olyan destabilizálódott országban, ahol a korrupció uralja a gazdaságot.

Egy ünnepi, pünkösdi szentmisén történt a merénylet, az ilyeneken rendszerint több ezer ember vesz részt. Ezek a támadók ott voltak a misén, és egyszer csak akit értek, lelőttek, gyerekeket is. Ilyen délen eddig nem volt, azt gondoltuk, hogy a terrorizmus, a keresztényüldözés messze van. Az emberek szívesen járnak misére, aki elkötelezett keresztény, bármikor vállalja a vértanúságot is, nem riad vissza. Ugyanakkor nem mindenki ennyire elkötelezett, és egy ilyen támadás nagy félelmet kelt. És mivel hasonló még nem fordult elő errefelé, felmerülhet, hogy ez nem az utolsó alkalom...

Onitsha ettől a helytől mindössze két órányira van, már nem mondhatjuk, hogy messze vagyunk. 2022 pünkösdje óta Nigéria sehol sem biztonságos, bárhol megtörténhet hasonló.

A férjem most először kérdezte meg, biztosan akarok-e menni. A missziós persze nem attól missziós, hogy könnyen megijed, de nyilván nem szeretnék mártírhalált halni, miközben van kiskorú gyermekem. Onitshában hozzá vannak szokva, hogy az élet nem kiszámítható, ebből a szempontból előrébb vannak, mint mi. Most nekünk is hozzá kell szoknunk. Ők úgy élnek, hogy nem tudják, mikor rabolják el például valamelyik papot. Kérdeztem Basil atyától, menjek-e ezek után...

Ők teljesen az Istenre bízzák magukat, és csak annyit mondott, ne őt kérdezzem, a Jóisten fogja megválaszolni. Hát persze, hogy megyek!

Ha a férjem annyira aggódna, hogy nem engedne el, nem mennék. De az is lehet, hogy ha nem megyek, közben a fejemre esik egy tégla Budapesten. Lehet, hogy sokkal rosszabbul járunk, ha mi akarjuk megmondani, hogy mi az Isten útja. Ha valódi az elhívásod, tiszta a szándékod, menj! Fontos, hogy ne a sikervágy mozgasson, még ha nem is e világi sikerre vágysz, csak piros pontokat akarsz gyűjteni a mennyországba. A segítő szakmában előfordul, hogy rejtett szándékkal teszünk valami jót, például hogy büszkék lehessünk magunkra, vagy elismerést kapjunk a környezetünktől... - akkor tényleg nem kell misszióba menni. De ha valóban az Isten hív, nem tudsz nem menni. Mindig el kell dönteni, nekem is, hogy ki szólít: Réka, Afréka, vagy az Isten. Olykor olyan sok a hang, hogy nehéz tisztán látni.

Figyeljük az eseményeket, és próbálunk okosak lenni. Olyan világban élünk, amely tele van váratlan dolgokkal: 2020-ban nem gondoltam volna, hogy nem tudok visszajönni hat hónapig Nigériából, néhány hónapja nem gondoltuk volna, hogy Ukrajnában háború lesz. Úgy kellene élnünk, hogy minden nap egy ajándék, és minden nap egy feladat. A világ nem biztonságos hely, jól tesszük, ha mindennap úgy fekszünk le, hogy nincs elrendezetlen dolgunk."

Forrás: Magyar Kurír