821. nap: Az Úr jóllakat bennünket
A mai napon Ferenc pápa úrnapi gondolatait adjuk közzé. Elmondja, hogy az Eucharisztiában az Úr jóllakatja a lelkünket, és értelmet ad az életünknek...
"Olaszországban és más országokban ma tartják úrnapját, Krisztus szent testének és vérének főünnepét. Az utolsó vacsorán alapított Eucharisztia olyan volt, mint annak az útnak az érkezési pontja, amelynek során Jézus bizonyos jelekkel, különösen a mai liturgia evangéliumában (vö. Lk 9,11b-17) elbeszélt kenyérszaporítással előre jelezte azt. Jézus gondoskodik a nagy tömegről, amely követte őt, hogy hallgassa beszédét és megszabaduljon a különböző bajoktól. Megáldja az öt kenyeret és két halat, megtöri őket, a tanítványok szétosztják, "mindnyájan ettek és jóllaktak" (Lk 9,17) - mondja az evangélium. Az Eucharisztiában mindenki megtapasztalhatja az Úrnak ezt a szeretetteljes és konkrét figyelmességét. Aki hittel fogadja Krisztus testét és vérét, nemcsak eszik, hanem jóllakik. Evés és jóllakás: két alapvető szükséglet, mely az Eucharisztiában kielégül.
Evés. "Mindnyájan ettek" - írja Szent Lukács. Amikor alkonyodni kezd, a tanítványok azt tanácsolják Jézusnak, hogy bocsássa el az embereket, hogy elmenjenek élelmet keresni. De a Mester erről is gondoskodni akar: azoknak, akik hallgatják őt, azoknak enni is akar adni. A kenyerek és halak csodája azonban nem látványos módon történik, hanem szinte visszafogottan, mint a kánai menyegzőn: a kenyér úgy gyarapszik, ahogyan kézről kézre adják. És miközben esznek, ráébrednek, hogy Jézus mindenről gondoskodik. Ilyen az Eucharisztiában jelen lévő Úr: arra hív bennünket, hogy a mennyország polgárai legyünk, de közben figyelembe veszi azt az utat, amelyet itt a földön meg kell tennünk.
Ha kevés kenyér van a táskámban, ő tudja, és törődik velem.
Olykor fennáll a veszélye annak, hogy az Eucharisztiát egy megfoghatatlan, távoli dimenzióba zárjuk, mely talán fényes és tömjénfüsttől illatos, de távol áll a mindennapi élet nehéz helyzeteitől. Valójában az Úr minden szükségletünket a szívén viseli, kezdve a legalapvetőbbekkel. És példát akar mutatni a tanítványoknak, azt mondja: "Ti adjatok nekik enni" (Lk 9,13) azoknak az embereknek, akik egész nap hallgattak.
Szentségimádásunk akkor kap igazolást, amikor Jézushoz hasonlóan gondoskodunk felebarátainkról: körülöttünk az emberek éheznek az ételre, de éheznek a társaságra, a vigasztalásra, a barátságra, éheznek a jókedvre, az odafigyelésre, éheznek arra, hogy hirdessék nekik evangéliumot. Ezt találjuk az eucharisztikus kenyérben:
Krisztus odafigyel szükségleteinkre, és arra hív, hogy ugyanezt tegyük a körülöttünk élőkkel. Ennünk kell és enni adnunk kell!
Az evés mellett azonban nem hiányozhat a jóllakottság sem. A tömeg jóllakott a bőséges ételtől, de attól az örömtől és csodálkozástól is, hogy Jézustól kapta azt! Természetesen szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk, de arra is, hogy jóllakjunk, vagyis hogy tudjuk: a táplálékot szeretetből kapjuk. Krisztus testében és vérében az ő jelenlétét, az ő mindnyájunkért adott életét találjuk.
Jézus nemcsak segítséget ad a továbbhaladáshoz, hanem önmagát adja: útitársunkká teszi magát, belép megéléseinkbe, meglátogatja magányainkat, segít, hogy újra meglássuk életünk értelmét és visszanyerjük lelkesedésünket.
Ez jóllakat bennünket, amikor az Úr értelmet ad életünknek, sötétségeinknek, kétségeinknek... Ő látja az értelmet, és ez az értelem, amelyet az Úr ad, jóllakat bennünket. Megadja nekünk azt a "többletet", amelyet mindannyian keresünk: az Úr jelenlétét! Mert jelenlétének melegében életünk megváltozik: nélküle igazán szürke lenne.
Miközben imádjuk Krisztus testét és vérét, kérjük őt szívből: "Uram, add meg nekem a mindennapi kenyeret, hogy előrehaladjak, Uram, lakass jól jelenléteddel!"
Szűz Mária tanítson meg arra, hogy imádjuk az Eucharisztiában jelen lévő élő Jézust, és osszuk meg őt testvéreinkkel!"
Forrás: Magyar Kurír