760. nap: Ma is szükség van tanúkra

2022.04.21

Húsvéthétfőn, Varga Laci püspök atya Zamárdiban celebrált szabadtéri szentmisét, az Üdülőtelepi kápolnánál, ahol feltette a kérdést: "Hogyan lehet találkozni a feltámadt Krisztussal napjainkban?". A válaszért olvassuk el gondolatait.

"Kétezer éve azzal az örömhírrel állunk a világ előtt, hogy Jézus Krisztust megölték ugyan, de feltámadt. S ennek az örömhírnek a tanúságtevői mind életüket adták ezért a hitért - kezdte szentbeszédét a főpásztor. - Mi nem szóbeszédnek, fecsegésnek hiszünk, hanem tanúknak. Ahogyan annak idején szükség volt tanúkra, hogy lehessen hinni a feltámadás örömhírében, úgy ma is szüksége van a világnak és az Egyháznak tanúkra, akik hitelesen tudják tanúsítani szavaikkal és életükkel, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt, s hogy valóban él."

XVI. Benedek pápa szerint a kereszténység a feltámadt Krisztussal való találkozással kezdődik. Ez megtörténik ugyan a keresztségünkben, de mindannyiunk életében fontos, hogy legyen egy személyes találkozás is.

Hogyan lehet találkozni a feltámadt Krisztussal napjainkban? Amikor Jézust letartóztatták és megölték, a tanítványok teljesen kiábrándultak. Elcsüggedtek, nem értették a Mestert. Minden álmuk, minden vágyuk, amit Krisztus követéséhez kapcsoltak, egy pillanat alatt szertefoszlott. Azt remélték, hogy Jézussal helyre lehet állítani Izrael országát. Hogy ezzel a Mesterrel, akinek a szavára a háborgó tenger lecsendesedik, a halottak feltámadnak, a betegek meggyógyulnak; aki ha prédikálni kezd, tömegek özönlenek; ezzel a Krisztussal ki lehet állni, fel lehet vállalni, s vissza lehet állítani Izrael országát. Ez volt a reményük, ezért hagyták ott a hálót, a családot, mindent. Ezért követték őt.

Amikor Jézus engedte, hogy elfogják, és megostorozzák, amikor kiszolgáltatta, s nem védte meg sem saját magát, sem tanítványait, akkor minden álom szertefoszlott. Minden remény, amelyet Krisztushoz fűztek, megsemmisült. Ez rettenetesen megviselte a tanítványokat. Ketten közülük elindultak Jeruzsálemből vissza Emmauszba, ahonnan jöttek. Aztán az úton melléjük szegődött valaki, akit idegennek néztek. Nem ismerték fel a Mestert, akit három éven át követtek és hallgattak. Idegennek nézték Krisztust, a Feltámadottat.

Ő pedig elkezdte kérdezgetni őket, hogy mi történt, miről beszélgetnek. A tanítványok így feleltek: "Te vagy az egyetlen idegen, aki nem tudja, mi történt ezekben a napokban." Ezután elmesélték, hogy mi történt a Názáreti Jézussal. A végén elmondták: azt remélték, hogy Jézus váltja meg Izraelt. Akkor Jézus elkezdi gyógyítani ezt a két elkeseredett tanítványt. Már azzal is gyógyít, hogy megkérdezi, hogy vannak, s meghallgatja őket. Utána beszélni kezd önmagáról. Elmondja nekik, hogy mit mond az írás őróla. Azzal gyógyít, hogy a figyelmüket eltereli önmagukról és a fájdalomról, majd saját magára irányítja. Ez napjainkban is gyógyító, amikor el vagyunk keseredve és belesüppedünk saját fájdalmunkba, nyomorunkba.

Kifejti az írásokat, s azt, ami őróla szól az írásokban. Elérnek egy fogadóhoz, késő van, s kérik, hogy jöjjön be velük. Amikor bemegy, leül az asztalhoz, kezébe veszi a kenyeret, és megtöri. És ebben a pillanatban felismerik Jézust a kenyértörésben. Ezt követően eltűnik előlük, s a tanítványok ezt kérdezik egymástól: "Ugye lángolt a szívünk, amikor kifejtette nekünk az írásokat?"

Ez a kézzelfogható pont ma is a találkozások lehetőségét hozza. A Feltámadt és köztünk élő Krisztussal találkozhatunk a megtört kenyérben. Az Oltáriszentségben hisszük, hogy valóságosan jelen van Krisztus. Ha szemléljük az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, és befogadjuk őt a szemlélődés által, akkor találkozhatunk vele - fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A szentmisét követően a papság és a hívek ünnepi körmenettel vonultak a Balaton-partra, ahol a főpásztor megáldotta az újonnan elkészült Szűz Mária-szobrot.

Az átadáson Kocsi György plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor elkészültéhez. A plébános elmondta: Havancsák László ötlete alapján Mészáros Attila szobrászművész készítette el carrarai márványból a Mária-szobrot, amelyet az alkotó élete főművének tekint. A héttonnás márványtömb körülbelül kétharmadát faragta le a művész, aki egy éven át készítette a szobrot. Az alkotás hátterét Ripszám János Ybl-díjas építész és a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra munkatársai alkották meg.

A szobor titulusa "Segítő Szűzanya", amit a kéztartással is igyekeztek kifejezni: míg a szobor bal keze segítő mozdulatot formáz, addig a jobb kezével áldásban részesíti az arra járókat.

Forrás: Magyar Kurir