730. nap: Talán Isten büntetéséről van szó?
A mai napon a soron következő nagyböjti beszédet adjuk közzé, amelyet a pápa vasárnap mondott. Felteszi a nagy kérdést a miértekről, amikor rossz történik velünk. Válasza alább található.
"A nagyböjti út közepén járunk. A mai evangélium elején Jézus néhány híradást kommentál. Miközben még frissen élt az emberekben annak a tizennyolc embernek az emléke, akik egy torony összeomlásakor haltak meg, néhány galileairól számolnak be neki, akiket Pilátus megölt (vö. Lk 13,1). És úgy tűnik foglalkoztatja az embereket egy kérdés, mely ezeket a tragikus híreket kíséri: ki a felelős ezekért a szörnyű eseményekért? Vajon ezek a megölt emberek bűnösebbek voltak, mint mások, és Isten megbüntette őket? Ezek a kérdések mindig felmerülnek.
Amikor elborítanak bennünket a kedvezőtlen hírek, és tehetetlennek érezzük magunkat a rosszal szemben, gyakran feltesszük magunknak a kérdést: talán Isten büntetéséről van szó? Ő küld ránk háborút vagy járványt, hogy megbüntessen bűneinkért? És miért nem avatkozik be az Úr?
Óvatosnak kell lennünk: amikor a rossz szorongat bennünket, félő, hogy elveszítjük tisztánlátásunkat, és hogy könnyű választ adjunk arra, amit nem tudunk megmagyarázni, végül Istent hibáztatjuk. Sokszor innen ered a káromkodás csúnya és rossz szokása is. Hányszor tulajdonítjuk neki a minket ért csapásokat, hányszor tulajdonítjuk neki a világ szerencsétlenségeit, aki ezzel szemben mindig szabadon hagy bennünket, és ezért sosem avatkozik életünkbe kényszerítéssel, csak javaslattal; aki sosem alkalmaz erőszakot, sőt, értünk és velünk együtt szenved! Jézus ugyanis határozottan elutasítja és ellenzi azt a gondolatot, hogy a bennünket ért csapásokért Istent hibáztassuk: a Pilátus által megöletett emberek és a torony alatt meghaltak nem voltak bűnösebbek, mint mások, és nem egy kegyetlen és bosszúálló isten áldozatai - aki nem is létezik!
A rossz sosem származhat Istentől, mert ő "nem bűneink szerint bánik velünk" (Zsolt 103,10), hanem irgalmassága szerint. Ez Isten stílusa.
Nem bánhat velünk másként. Ő mindig irgalmasan bánik velünk.
Ahelyett, hogy Istent hibáztatnánk, mondja, Jézus, nézzünk magunkba: a bűn az, ami halált okoz; a mi önzésünk az, ami szétszakítja az emberi kapcsolatokat; a mi elhibázott és erőszakos döntéseink azok, amik a rosszat előidézik. Ezen a ponton az Úr felkínálja az igazi megoldást. Mi az? A megtérés: "Ha nem tartotok bűnbánatot - mondja -, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan" (Lk 13,5). Ez egy sürgető felhívás, különösen most, nagyböjt idején. Fogadjuk nyitott szívvel! Forduljunk el a rossztól, hagyjunk fel a bűnnel, mely behálóz bennünket, nyíljunk meg az evangélium logikájára: mert ahol szeretet és testvériség uralkodik, ott a gonosznak nincs többé hatalma!
Jézus azonban tudja, hogy megtérni nem könnyű, és ezért segíteni akar nekünk.
Tudja, hogy sokszor visszaesünk ugyanazokba a hibákba és bűnökbe; hogy elcsüggedünk, és talán úgy érezzük, hogy a jó melletti elkötelezettségünk hasztalan egy olyan világban, ahol a gonosz tűnik uralkodni.
Ezért bűnbánatra szóló felhívása után egy példázattal bátorít bennünket, mely Isten türelméről szól. Isten türelmére kell gondolnunk, arra, hogy milyen türelmes ő velünk szemben. Jézus a fügefa vigasztaló képét kínálja nekünk, amely nem hoz gyümölcsöt a kijelölt időben, de nem vágják ki: kap még időt, még egy esélyt. Szeretek arra gondolni, hogy szép neve lenne Istennek az, hogy "az újabb esély Istene": mindig ad nekünk új esélyt, mindig, mindig! Ilyen az ő irgalmassága! Így tesz velünk az Úr: nem zár ki bennünket szeretetéből, nem csügged el, nem fárad bele abba, hogy gyengéden újra bizalmat szavazzon nekünk. Testvéreim, Isten hisz bennünk! Isten bízik bennünk, és türelemmel kísér bennünket, Isten felénk tanúsított türelmével! Nem csügged, hanem mindig belénk helyezi reményét.
Isten Atya, és atyaként tekint rád: mint a legjobb édesapa, nem az el nem ért eredményeidet nézi, hanem a gyümölcsöket, amelyeket még hozhatsz; nem a mulasztásaidat számolgatja, hanem bátorít a lehetőségeidre; nem a múltadon rágódik, hanem bizakodva a jövődre fogad.
Mert Isten közel van hozzánk, ő közel van hozzánk! Isten stílusa - ne feledjük -: közelség, közel van, irgalmasan és gyengéden. Isten így kísér bennünket: közelien, irgalmasan és gyengéden.
Kérjük tehát Szűz Máriát, hogy öntsön belénk reményt és bátorságot, és ébressze fel bennünk a megtérés vágyát!"
Forrás: Magyar Kurír