690. nap: „Itt még élik a természetes hit világát”

2022.02.10

A mai napon ismét Nigériába látogatunk, ahol magyar testvérek jártak, és az egyikük beszámolóját adjuk közzé. Több ezer km távolságból imádkoznak Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért...

"Afréka (Fodor Réka doktornő) elbeszéléseiből már sokszor hallottam, most kézzelfoghatóvá vált, mégis újra és újra ámulatba ejt az afriakiak hite: árad az öröm, elevenen él a testvériség. Nagy szükségünk lenne Európában erre az energiára, aminek az áramlását a helyi szertartásokon megtapasztaljuk.

Amit a misszióval látunk, az egy zárt világ, az érsekség kórházainak világa: papok, szerzetesnővérek, betegek, orvosok, és kiszolgáló személyzet, körülbelül 150 ember, akik családjukkal együtt a kórház bekerített övezetében laknak. Ők azzal, hogy itt lakást kapnak, megmenekülnek a nyomortól, de szegényesen élnek. És láttuk a kisebb kórházakban Afréka rendelésein a legszegényebbeket, akik soha nem jutnak el orvoshoz, akik számára szinte csoda volt, hogy ingyenesen jutottak vizsgálathoz, gyógyszerhez. Ahány emberrel csak beszéltünk, mindenki az Istennek adott hálát ezért a lehetőségért, Isten küldöttének hívta Rékát, és mindezt olyan magától értetődően, ahogyan mi kijelentjük, hogy a gyógyszereket a patikában vesszük.

Mindent átsző a hit, és természetes a vallás gyakorlása. A legkülönbözőbb témáknál is a hitnél, a hívő közösségeknél kötünk ki. A 16 éves lányom indulás előtt megmutatta, milyen nigériai zeneszámért rajonganak a fiatalok a TikTokon. Szerzőjéről, CKay-ről, aki hihetetlen nagy hírnévre tett szert az európai és amerikai fiatalok között is, az egyik vacsoránál kiderült, hogy Emmanuel atya barátja - mégpedig azért, mert fiatalon egy plébániára jártak. Mi sem természetesebb itt ennél, hiszen mindenki jár valahova templomba, a rocksztárok is gyerekkorukban, tán később is.

Szép hitükhöz számunkra olykor idegen külsőségek társulnak, amit ámulva és kíváncsian szemlélünk. Hatalmas Jézus- és Mária-szobrokat vásárolhatunk az utak mentén, bárhol találhatunk feliratokat Isten jóságáról, az út szélén ott áll fémből kiöntve hatalmas betűkkel, hogy "God is good", a papok, püspökök képe díszít használati tárgyakat, a püspökökről még életükben szobrokat állítanak. A kapualjakban Isten, Jézus nevével, az irgalmasság, a jóság, a szeretet üzenetével díszített táblák csalogatják befelé az embereket különféle egyházakhoz - nem tudom megállapítani, hogy hagyományos felekezetek vagy a folyamatosan születő újabb és újabb kisegyházak templomaiba, imaházaiba, de az biztos, hogy olyan üzenetek ezek, amelyek vonzzák az embereket.

A kórház területén folyamatosan szentmisék és imádságok követik egymást: reggel hatkor mehetünk a templomba a dolgozókkal és a nővérképzősökkel, vagy mehetünk a szerzetesnővérekhez is, délutánonként különféle imacsoportok alkalmain vehetünk részt, este a háromszáz szeminarista esti imádságán. Különleges élmény: fegyelmezetten vonulnak a szemináriumból, fehér, kék reverendában, hosszú sorokban, háromszáz férfi hangján szólnak a zsoltárok...

Az egyik imacsoport szerda esténként azért gyűlik össze, hogy Mindszenty József boldoggá avatásáért imádkozzon. Afréka 2021 tavaszán a helyi papoknak bemutatta a magyar hercegprímás történetét, és Bonifác atya vezetésével megalakult az imacsoport. Hűségesen és lelkesen jönnek hétről hétre, kinyomtattak egy lapot Mindszenty képével és az érte való imádsággal. Átérzik a vele való közösséget, hogy üldözött keresztényként neki is ki kellett tartania, és nagy hittel, erővel imádkozzák Mindszenty imáját.

Minket igbó (Afrika egyik legnagyobb etnikai csoportja, aminek tagjai főként Nigéria délkeleti részén élnek - a szerk.) szokás szerint szeretettel fogadtak, kis ünnepséget rendeztek az érkezésünkre: banánnal, avokádóval, tojásgyümölccsel megrakott kosarat kaptunk, sőt még pénzt is, ugyanis itt az a szokás, hogy vendéget megajándékozzák. A "kóladió szertartásában" is részesültünk: feltörtek és továbbadtak egyre kisebb darabokra törve néhány diót, amit rágcsálni kezdtek. Mi is megpróbáltuk, de még szoknunk kell, udvariasan eltettük, vendégszeretetük jelképeként.

Nigériában 1862-ben mutatta be az első szentmisét egy olasz szerzetes, Borghero atya. Az Egyház robbanásszerű növekedését jól mutatja, hogy 1960-ban 10 püspöke volt az országnak, mindegyikük fehér, ma pedig 52 egyházmegye van, mindegyik élén nigériai püspökkel.

Örömünnepre hívtak minket vasárnap az Onitshától félórányi útra található Abatete városába, ahol Valerian Okeke érsek 200 gyereket bérmált. Minden héten bérmál valamelyik plébánián, hol 1-200, másutt 1500-2000 gyereket is egyszerre. A szertartás elején köszöntöttek minket, méltatva az Afréka Alapítvány munkáját. Végig énekkel, tánccal, tapssal dicsőítettek, minden mozgásban volt, még a hosszú prédikáció alatt is sokszor megszólította az érsek a híveket, akik válaszolgattak a kérdéseire.

Az oltár hátterében fényfüzérek futottak, az emberek csodás ruhakölteményekben érkeztek, a helyiek az egyházközség saját szövetéből varrt ruhákban, kendőkben, rajta a templom képével, mások különféle egyesületek, karitatív szervezetek egyenruhájában, megint mások, a díszvendégek hivatali díszruhájukban. Ott volt Anambra állam kormányzója és Abatete királya is - a king minden városban a hagyományos helyi méltóság, és bár ez nem jelent hivatalos állami rangot, az ország számos részén még nagy hatalommal rendelkeznek a királyok, halálukig viselik és örökítik a rangot. A king privilégiuma volt a szentmisén, hogy Úrfelmutatáskor megfújt egy hatalmas kürtöt. A bérmálkozók fehér ruhában, kezükben gyertyával várakoztak, kezükben egy cédulán a nevükkel, majd az oltárt a templom terétől elválasztó korlát elé térdeltek a bérmáláskor.

Igbó nyelven zajlott a szentmise, időnként angolul megerősítettek egy-egy fontos gondolatot, az evangéliumot bevezető és lezáró mondatokat latinul mondták. Vidám dicsőítő zene szólt, dobokkal, csörgőkkel kísérve, a kórus megadta az alaphangot, de a padsorokban is hangosan, lelkesen zengett az ének, benne vibrált a helyi kultúra. Ünnep, ahol az emberek nem nézik az órájukat, mintha a végtelenségig szeretnének benne maradni: testvéri közösségben az Úr jelenlétében. És az ünnep a mise végén is folytatódott, nem maradhatott el a közös étkezés sem, amiből senki nem maradhat ki.

Olyan érzésem van, mintha misztikusok között mozognék: ahogy Ferenc pápa mondja, "a szomszédban élő szentek" - hétköznapi emberek, akik az Istennel való kapcsolat, a testvériség, a vendégszeretet légkörében élnek. Az "evangélium jó illata" fedi be ezt a világot."

Forrás: Magyar Kurír