648. nap: Elhagyottak Segítsége
A világegyházban ma Valenciára tekintünk, ahol a Szűzanya mellett az Aprószenteket is kérik a szükségben.
"Jellegzetes, enyhén előrehajló testtartása miatt a valenciai szobrot "a Púposnak" (La Geperudeta) is becézik a helyiek; az eredeti kegyszobrot a róla elnevezett székesegyházban őrzik, és egy 15. századi történet kötődik hozzá.
1409. február 24-én, nagyböjt egyik péntekén Joan Gilabert Jofré atya úton volt valenciai rendházából a Szent Katalin-templom felé, hogy ott prédikáljon. Útközben meglátta, amint többen egy mentális betegségben szenvedő embert bántalmaztak. Közbelépett, és megmentette a férfit. Ennek az esetnek a hatására többször is prédikált a mentális betegek gondozásáról, és a hívek segítségével ispotályt alapított a számukra. A "Bolondok ispotálya" 1410. június 1-jén nyílt meg, s az Ártatlanok Szűzanyjának oltalmába ajánlották.
1414-ben egy száz papból és több száz laikusból álló testvérületet hoztak létre, melynek az eredeti célja az értelmileg akadályozottakról való gondoskodás volt, akik többnyire az utcán éltek, nagy szegénységben, és gyakran váltak az emberi rosszakarat áldozataivá.
A pestist követő éhínség és a rengeteg árva miatt a gondoskodás körét kiterjesztették az otthontalan, magukra maradt gyermekekre is - így egészült ki védőszentjük titulusa, s lett az Elhagyatottak Szűzanyja is.
Jofré atya és a testvérek kápolnát emeltek az Elhagyatottak Édesanyja ábrázolásának, amelyet három zarándok készített el, olyan csodálatos körülmények között, hogy a szoborról azt tartották: angyalkéz alkotta.
V. Alfonz király 1416-ban engedélyezte, hogy a szobrot úgy alkossák meg, hogy a palástja redői között ketten is elférjenek a Heródes által üldözött ártatlanok közül.
A népszerű valenciai Mária-ábrázolás így az aprószentek ünnepéhez is kötődik; míg számos más esetben angyalok láthatók a Szűzanya lábainál, itt két emberi gyermek, akik nyakánál vágás nyoma látható.
1410-ben XIII. Benedek pápa az értelmileg akadályozottakat befogadó új ispotályt a Szent Ártatlan Mártírok (Aprószentek) pártfogásába helyezte, hiszen ők az egyedüli olyan szentek, akik élete véget ért, még mielőtt értelmük megnyílt volna. Annak ellenére kanonizálta őket az Egyház, hogy nem lehet cselekedeteket kötni hozzájuk - ezzel kifejezve, hogy az értelemtől valamilyen okból megfosztottaknak is van helye a mennyek országában.
A valenciaiak máriás hevülettel elkezdték az új intézményt az Ártatlanok Szűzanyja (Nostra Dona Sancta Maria dels Innocens) néven emlegetni. Olyannyira népszerűvé vált a helyi elnevezés, hogy végül az egyházfő is elfogadta mint a helyi testvérület nevét. Jofré atya és társai ispotálya egy évszázad múlva általános menhellyé vált; amikor az 1545-ös tűzvész után újjáépült, külön gyermekrészleget alakítottak ki benne, ami a korban egyedülálló volt.
Emlékezzünk az aprószentekre, ezekre az első kicsi mártírokra, kérjük Máriát, hogy oltalmazzon minden ártatlan embert: a gyermekeket, a mentális betegeket, a demens időseket, a vegetatív állapotban élőket és mindenki mást."
Forrás: Magyar Kurír