632. nap: Egy konkrét dolgot tegyél!
Ferenc pápa visszatért Rómába a ciprusi és a görögországi apostoli útjáról. A Szent Péter téren arra buzdít minket, hogy végre tegyünk valamit...
"A mai liturgiának, advent harmadik vasárnapjának evangéliuma különböző embercsoportokat állít szemünk elé - a tömeget, a vámosokat és a katonákat -, akiket megérint Keresztelő János prédikációja, és akik megkérdezik tőle: "Mit tegyünk?" (Lk 3,10). Mit tegyünk? Ezt a kérdést teszik fel. Időzzünk el egy kicsit ennél a kérdésnél!
Ez a kérdés nem a kötelességtudatból fakad. Inkább az Úr által megérintett szív, az ő eljövetele iránti lelkesedés az, ami azt mondatja velük: mit tegyünk? János azt mondja: "Az Úr közel van!" [Erre ők azt kérdezik:] "Mit tegyünk?" Mondjunk egy példát: gondoljunk egy szerettünkre, aki látogatóba jön hozzánk. Örömmel, türelmetlenül várjuk. Hogy megfelelően fogadhassuk, kitakarítjuk a házat, a lehető legjobb ételt készítjük el, esetleg ajándékot [vásárolunk]... Egyszóval, szorgoskodunk. Így van ez az Úrral kapcsolatban is, eljövetelének öröme azt mondatja velünk: mit tegyünk? De Isten magasabb szintre emeli ezt a kérdést: mit kezdjek az életemmel? Mire vagyok hivatott? Hogyan valósíthatom meg az életemet? E kérdés sugallásával az evangélium valami fontos dologra emlékeztet bennünket: az élet egy feladatot tartogat számunkra.
Az élet nem értelmetlen, nem a véletlen irányítja. Nem! Ajándék, melyet az Úr ad nekünk, aki azt mondja: fedezd fel, ki vagy, és dolgozz azon, hogy megvalósítsd az álmot, az életedet!
Mindnyájunk - ne feledjük - egy teljesítendő küldetés. Ne féljünk hát megkérdezni az Urat: mit tegyek? Gyakran ismételjük meg ezt a kérdést neki!
A Bibliában is visszatér ez a kérdés: az Apostolok cselekedeteiben néhányan, amikor Pétert hallgatták, aki Jézus feltámadását hirdette, "úgy érezték, hogy ezek a szavak szíven találták őket; és megkérdezték Pétert és a többi apostolt: »Mit tegyünk hát?«" (ApCsel 2,37). Mi is tegyük fel magunknak a kérdést: mit tegyek, mi a jó nekem és a testvéreimnek? Hogyan járulhatok hozzá az Egyház javához és a társadalom javához? Az adventi időszak erre való: hogy megálljunk és megkérdezzük magunktól, hogyan készüljünk a karácsonyra. Teljesen el vagyunk foglalva a nagy készülődéssel, az ajándékokkal és a megannyi mulandó dologgal, de kérdezzük meg magunktól, mit kell tennem Jézusért és másokért! Mit tegyek?
A "mit tegyünk?" kérdésre az evangéliumban Keresztelő János válaszai következnek, amelyek eltérőek minden csoport számára. János azt ajánlja azoknak, akiknek két ruhájuk van, hogy osszák meg azokkal, akiknek egy sincs; az adóbehajtó vámosoknak azt mondja: "Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva" (Lk 3,13); a katonáknak pedig: "Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit" (Lk 3,14). Mindenki külön választ kap, mely életének valós helyzetére vonatkozik. Ez értékes tanulsággal szolgál számunkra: a hit a konkrét életben valósul meg. Nem egy elvont elmélet.
A hit nem egy elvont elmélet, nem egy általános elmélet, nem, a hit a testet érinti, és átalakítja minden ember életét.
Gondolkodjunk el hitünk konkrétságán! Az én hitem milyen: elvont vagy konkrét? Megvalósítom-e azt mások szolgálatában, mások segítésében?
Végezetül tegyük fel magunknak a kérdést: mit tehetek konkrétan? Ezekben a napokban, karácsony közeledtével. Hogyan tehetem meg azt, ami rajtam áll?
Tegyünk egy konkrét vállalást, még ha kicsi is, amely illik az élethelyzetünkhöz, és valósítsuk meg karácsonyi előkészületül. Például: felhívhatom azt az egyedül élő embert, meglátogathatom azt az idős vagy beteg embert, tehetek valamit a szegényért, rászorulóért. Továbbá: talán bocsánatot kell kérnem valakitől vagy meg kell bocsátanom valakinek, tisztáznom kell egy helyzetet, rendeznem kell egy adósságot. Talán elhanyagoltam az imát, és hosszú idő után itt az ideje, hogy az Úr bocsánatát kérjem.
Testvéreim, találjunk egy konkrét dolgot, és tegyük meg!
Legyen segítségünkre a Szűzanya, akinek méhében Isten testté lett!"
Forrás: Magyar Kurír