611. nap: Jézus szabad embereket akar!
Szentatyánknak a Krisztus Király ünnepre szóló gondolatait adjuk közzé. Hogyan uralkodik, mit tesz a néppel, mit kér tőlük...
"A mai liturgiának, a liturgikus év utolsó vasárnapjának evangéliuma Jézus következő kijelentésében éri el csúcspontját: "Király vagyok" (Jn 18,37). Ezeket a szavakat Pilátus előtt mondja ki, miközben a tömeg azt kiabálja, hogy ítéljék halálra. Azt mondja: "Király vagyok", a tömeg viszont azt kiabálja, hogy ítéljék halálra: micsoda kontraszt! Eljött a döntő óra. Korábban úgy tűnt, Jézus nem akarta, hogy a nép királyként ünnepelje őt: emlékszünk arra az esetre, amikor a kenyér- és halszaporítás után visszavonult, hogy egyedül imádkozzon (vö. Jn 6,14-15).
Tény, hogy Jézus királysága egészen más, mint a világi királyság. "Az én országom - mondja Pilátusnak - nem e világból való" (Jn 18,36). Nem uralkodni jön, hanem szolgálni. Nem a hatalom jeleivel jön, hanem a jelek hatalmával. Nem értékes jelvényeket hord, hanem meztelenül függ a kereszten. És épp a kereszten lévő felirat nevezi Jézust "királynak" (vö. Jn 19,19).
Az ő királysága valóban meghaladja az emberi kategóriákat! Mondhatnánk, hogy ő nem olyan király, mint mások, hanem olyan király, aki másokért él.
Gondoljunk csak vissza: Krisztus Pilátus előtt azt mondja, hogy ő a király, épp abban a pillanatban, amikor a tömeg ellene van, míg amikor követték és királyként ünnepelték, ő elhatárolódott ettől. Más szóval, Jézus megmutatja, hogy szuverén módon szabad a hírnév és a földi dicsőség utáni vágytól. És mi - kérdezzük meg magunktól - tudjuk-e utánozni őt ebben? Tudjuk-e uralni azon hajlamunkat, hogy állandóan keresettek és elismertek legyünk, vagy hogy mindent megtegyünk azért, hogy mások megbecsüljenek bennünket? Amit teszünk, különösen keresztény elkötelezettségünkben - kérdezzük meg magunktól -, mi számít? A taps vagy a szolgálat számít?
Jézus nemcsak elzárkózik minden földi nagyságra való törekvéstől, hanem szabaddá és szuverénné teszi azok szívét is, akik követik őt. Ő, kedves testvéreim, felszabadít bennünket a gonosznak való alávetettségből. Az ő országa felszabadító, nincs benne semmi elnyomó. Minden tanítványt barátként kezel, nem pedig alattvalóként. Krisztus, bár minden uralkodó fölött áll, nem húz választóvonalat maga és mások közé, hanem testvéreket akar, akikkel megoszthatja örömét (vö. Jn 15,11). Aki követi őt, nem veszít, nem veszít semmit, hanem méltóságot nyer. Mert Krisztus nem szolgalelkűséget akar maga körül, hanem szabad embereket. Most tegyük fel a kérdést: honnan származik Jézus szabadsága? Ezt úgy fedezhetjük fel, hogy visszatérünk a Pilátus előtti kijelentésére: "Király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról" (Jn 18,37).
Jézus szabadsága az igazságból fakad. Az ő igazsága tesz szabaddá bennünket (vö. Jn 8,32). De Jézus igazsága nem eszme, nem valami elvont dolog: Jézus igazsága valóság, ő maga az, aki az igazságot megteremti bennünk, ő szabadít meg a képmutatástól, a bennünk működő hamisságoktól, a kettős nyelvezettől. Azáltal, hogy Jézussal vagyunk, igazzá válunk. A keresztény élet nem egy színdarab, ahol azt az álarcot viseljük, amely épp a legjobbnak tűnik. Mert amikor Jézus uralkodik szívünkben, ő megszabadít a képmutatástól, az álszentségtől, a fondorlatoktól, a kétszínűségtől.
A legjobb bizonyíték arra, hogy Krisztus a királyunk, az, hogy elszakadunk attól, ami beszennyezi az életet, ami kétértelművé, átláthatatlanná, szomorúvá teszi azt.
Amikor az élet kétértelmű, egy kicsit itt, egy kicsit ott, az szomorú, borzasztóan szomorú! Természetesen mindig számolnunk kell a korlátainkkal és a fogyatékosságainkkal: mindannyian bűnösök vagyunk. De amikor Jézus uralma alatt élünk, nem leszünk romlottak, nem leszünk hamisak, nem leszünk hajlamosak eltitkolni az igazságot. Nem élhetünk kettős életet! Jól jegyezzétek meg: bűnösök vagyunk, mindannyian, de romlottak sosem lehetünk! Bűnösök igen, de romlottak sosem!
A Szűzanya segítsen bennünket, hogy mindennap keressük Jézusnak, a világmindenség királyának igazságát, aki kiszabadít bennünket a földi rabságokból, és megtanít uralni bűnös szokásainkat!"
Forrás: Magyar Kurír