569. nap: „Fáradt a hited? Engedd, hogy Isten szeressen!”

A pápa a mai napon a gazdag ifjú történetéből kiindulva tanít a hit, a megújulás lépéseire. Igazi bölcsesség, nyissuk meg a szíveinket előtte!

"A mai liturgia Jézusnak és egy olyan embernek a találkozását mutatja be, akinek "nagy vagyona volt" (Mk 10,22), és aki mint "a gazdag ifjú" vonult be a történelembe (vö. Mt 19,20-22). Nem tudjuk a nevét. Márk evangéliuma ugyanis úgy beszél róla, mint "valakiről", anélkül, hogy megemlítené a korát vagy a nevét, azt sugallva, hogy ebben az emberben - mint egy tükörben - mindannyian magunkra ismerhetünk. Találkozása Jézussal ugyanis lehetővé teszi számunkra, hogy teszteljük a hitünket. Amikor tehát olvasom ezt a szöveget, tesztelem a hitemet.

Ez az ember egy kérdéssel kezdi: "Mit kell tennem, hogy örök életem legyen?" (Mk 10,17). Figyeljük meg az általa használt igéket: kell tennem - hogy legyen nekem. Ilyen a vallásossága: kötelesség, megszerzés érdekében való cselekvés; "teszek valamit azért, hogy megkapjam, amire szükségem van". De ez egy kereskedői kapcsolat Istennel, egy do ut des [adok, hogy te is adj]. A hit viszont nem egy rideg, mechanikus rituálé, nem egy "kell, megteszem, elnyerem". Szabadság és szeretet kérdése.

A hit a szabadság kérdése, a szeretet kérdése.

Itt az első teszt: mi a hit számomra? Ha elsősorban kötelesség vagy fizetőeszköz, akkor letértünk a helyes útról, mert az üdvösség ajándék és nem kötelesség, ingyenes és nem megvásárolható.

Az első teendőnk az, hogy megszabaduljunk a kereskedői és mechanikus hittől, mely egy könyvelő Isten, egy ellenőrző Isten hamis képét sugallja, aki nem atya. Sokszor előfordulhat, hogy életünk során ilyen "kereskedői" hitkapcsolatot élünk meg: ezt megteszem azért, hogy Isten adja meg nekem azt.

Jézus - ez a második lépés - segít ezen az emberen azáltal, hogy felkínálja neki Isten igazi arcát. Azt mondja ugyanis a szöveg, hogy "ránézett", és "megszerette" (Mk 10,21): ilyen az Isten! Láthatjuk, miből születik meg, és születik újjá a hit: nem kötelességből, nem valami megteendőből vagy megfizetendőből, hanem egy befogadandó szerető pillantásból. Így válik a keresztény élet széppé: ha nem saját képességeinkre és terveinkre, hanem Isten tekintetére épül.

Fáradt a hited, fáradt a hitem? Szeretnéd megerősíteni? Keresd Isten tekintetét: kezdj imádni, magasztalni őt, engedd, hogy megbocsássa vétkeidet a gyónásban, állj a megfeszített Jézus elé! Röviden, engedd, hogy szeressen! Ez a hit kezdete: engedni, hogy ő, aki Atya, szeressen!

A kérdés és a tekintet után - a harmadik és egyben utolsó lépésként - Jézus meghívása következik. Azt mondja: "Egyetlen dolog hiányzik neked." Mi hiányzott annak a gazdag embernek? Az adás, az ingyenesség: "Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt" (Mk 10,21). Talán ez az, ami nekünk is hiányzik. Mi gyakran az elengedhetetlen minimumot tesszük, miközben Jézus a lehető legtöbbre hív bennünket. Hányszor előfordul, hogy megelégszünk a kötelességekkel - a parancsolatokkal, néhány imával és sok hasonló dologgal -, miközben Isten, aki életet ad nekünk, élő nekilendülést és lángolást kér tőlünk! A mai evangéliumban nagyon jól látjuk ezt az átmenetet a kötelességből az ajándékozásba; Jézus azzal kezdi, hogy emlékeztet a parancsolatokra: "Ne ölj, ne paráználkodj, ne paráználkodj, ne lopj...", stb. (Mk 10,19), és eljut a pozitív javaslatig: "Menj, add el, add oda, amid van, és kövess engem!" (vö. Mk 10,21).

A hit nem korlátozódhat "nem"-ekre, mert a keresztény élet "igen" - a szeretet igenje.

Kedves testvéreim, az adás nélküli hit, az ingyenesség nélküli hit hiányos hit, gyenge hit, beteg hit. Egy gazdag és tápláló ételhez hasonlíthatnánk, amelyből viszont hiányzik az íz, vagy egy olyan focimeccshez, amelyen többé-kevésbé jól játszanak, de nem esik gól: nem, nem működik, hiányzik a "só". Az adás nélküli hit, az ingyenesség, a szeretet cselekedetei nélküli hit végül is szomorúvá tesz bennünket: úgy járunk, mint az az ember, aki, bár maga Jézus tekintett rá szeretettel, "szomorúan" és "leverten" kullogott haza (Mk 10,22).

Ma megkérdezhetjük magunktól: "Milyen az én hitem? Úgy élem-e meg, mint valami mechanikus dolgot, mint valami kötelesség- vagy érdekkapcsolatot Istennel? Figyelek-e arra, hogy tápláljam: engedve, hogy Jézus nézzen és szeressen?" Engedjük, hogy nézzen és szeressen bennünket Jézus? Engedjük, hogy nézzen és szeressen bennünket Jézus! [Még azt is kérdezhetjük magunktól:] "Miközben ő vonz engem, én válaszolok-e neki hálával, nagylelkűséggel, egész szívemmel?"

Szűz Mária az, aki teljes igent mondott Istennek, egy "de" nélküli "igen"-t. Nem könnyű "de" nélküli "igen"-eket mondani: Szűz Mária megtette ezt, "de nélküli igen"-t mondott -, ez segítsen bennünket, hogy megízleljük az élet odaajándékozásának szépségét!"

Forrás: Magyar Kurír