568. nap: Lelki gyermek vagy infantilis - Béri Renátó OCD atya

A hetet Renátó atya gondolataival indítjuk, amelyet Kis Szent Teréz ünnepén mondott:

"A lelki gyermekség nem más, mint a kiegyensúlyozott, bölcs felnőtt személyiség elérése, amelyhez változáson keresztül vezet az út. A fejlődésre, változásra Isten hív minket, de az többnyire fájdalommal jár, ami félelmet szül bennünk.

Hogy mennyire voltunk képesek kimozdulni a saját kényelmi zónánkból, és elindultunk-e a fejlődés útján, azt a saját istenképünkön tudjuk a legjobban nyomon követni. Vajon eljutottunk már a lelki gyermekségig, és addig az istenképig, amelyet Jézus kinyilatkoztatott a számunkra? Vagy megragadtunk az infantilizmusban, ahol Isten, akár a Mikulás, vagy büntet, vagy jutalmaz?

A lelki gyermekséget alapvetően két dolog jellemzi. Az egyik, hogy jelen tudok lenni a mostban, ahogyan a gyermekek tudnak jelen lenni egy-egy játékban. A másik, hogy megvan az az ősbizalom az életemben, amely a gyermekkoromban volt jellemző. Bízom abban, hogy majd megetetnek, ha éhes vagyok, és felvesznek a kiságyból, ha rosszat álmodom. Felnőttként ez azt jelenti, hogy bizalmam van abban, hogy valaki válaszol a kéréseimre. Bízom Istenben, mert tudom, hogy ő soha nem csap be, és az ő szeretetében nincsen ott a ha."

Forrás: Magyar Kurír